Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

A Budapest Bár egy generációs kapocs

Lemezbemutató koncerttel járja az országot a Budapest Bár. Az idén nyolcéves zenekarnak nagy rajongótábora van, pedig a kezdeteknél azt sem gondolták, hogy valaha koncertet adnak. Farkas Róbert, a zenekar vezetője úgy látja, mára egy igazi alkotóközösséggé váltak, amely több generáció számára jelent kapcsolódási pontot.
– Országos turné keretében május 5-én Szegedre érkezik a zenekar, emellett pedig készül az új album is. Hogyan bírják ezt a tempót?

– Szerencsére nagyon jól. Őszintén mondhatom, mi a közönség energiájából töltődünk, abból a szeretetből, amit minden egyes alkalommal kapunk tőlük. Nem mondom, hogy nem fáradunk el a munkában, viszont ha az ember szereti azt, amit csinál, az elvégzendő feladataira nem is igazán tekint munkaként. Azon szerencsés kevesek közé tartozunk, akik ma azzal foglalkozhatnak, ami közel áll a szívükhöz. Ez a fajta pozitív energia hajt bennünket előre minden egyes nap.

– Klasszikus Budapest Bár lemez jön?

– A tavaly megjelent Húszezer éjszakás kaland, valamint a Délutáni csókok című lemezeken már nem csak a 20-as, 30-as évek zenéjét hallhatja a közönség, igyekeztünk egyre jobban közelíteni napjaink felé. Olyannyira, hogy ezeken már új Budapest Bár-dalok is hallhatóak: előbbin Szűcs Krisztián, utóbbin Kollár László énekel. A legújabb lemez májusban jelenik majd meg, erre klezmerdalok kerülnek. Ezen az albumon Mező Misi mellett két vendégelőadóval: a Kossuth-díjas Bangó Margittal, valamint Fekete Lászlóval, a Dohány utcai zsinagóga főkántorával dolgoztunk együtt. Szeretnénk, ha a következő albumokon is egyre több saját szerzemény lenne, hiszen cigányzenekarra már évtizedek óta nem írtak dalokat. A kultúra jövője szempontjából ezt igen fontosnak tartjuk.

– A fesztiválok mellett kulturális központokban, színházakban, zsinagógákban is fellépnek. Közelebb áll a zenekarhoz a színpad, mint a klubhangulat?

– Mindkettőnek megvan a maga varázsa, a teljes Budapest Bár-hangulathoz viszont inkább az előbbi passzol. Nem vagyunk színészek, de szívesen játszunk díszletben, hogy valóban meg tudjuk teremteni a régi kávéházi hangulatot. Ezzel nemcsak a közönséget, hanem egymást is szórakoztatjuk, a nézők pedig úgy érezhetik, ők is a produkció részesei – de ez tulajdonképpen így is van rendjén.


– Hol van a helye a Budapest Bárnak a magyar zenei palettán?

– Ez egy nagyon nehéz kérdés. Sokáig érett bennünk a gondolat, hogy kellene egy olyan együttes, ami új lendületet adhat a kávéházi cigányzene műfajának. Ennek eredményeként született meg a Budapest Bár, amit szerencsére a közönség is egyből elfogadott és megszeretett. Azt mondanám, nem is egy stílust képviselünk, hanem egy életérzést közvetítünk, ami a jelek szerint a társadalom igen széles spektrumát képes megszólítani. A zenénkkel igyekszünk kiszakítani az embereket a mindennapi mókuskerékből, és egy olyan világba kalauzolni őket, ahol néhány órára nyugalomra találnak. Ennek szellemében munkálkodunk már az első pillanattól kezdve.

– A közönség nagyon szereti a zenekart. Borítékolható volt a siker?

– Bennünket is igazi meglepetésként ért, hogy már az első lemezt is ennyire kedvelte a hallgatóság. Őszintén mondom, annyira nem számítottunk erre, hogy még azt sem gondoltuk, hogy valaha is koncertezni fogunk. Egyetlen album erejéig kértük fel a művészeket, hogy szálljanak be a produkcióba, de mint később kiderült, ez volt a Budapest Bár szerencséje. Ha már egy régóta működő, folyamatosan koncertező zenekarról lett volna szó, minden bizonnyal nemet mondtak volna a felkérésre, hiszen egy Lovasi András vagy egy Kiss Tibi már egy-egy befutott zenekar frontembere, akik sűrűn lépnek fel, ez a plusz pedig már nem fér bele az idejükbe. Amikor végül úgy alakult, hogy a Budapest Bár elkezdett koncertezni, már nem akartak kimaradni ebből a kalandból. A közös albumon az 1920-as, 30-as évek kávéházi muzsikáját akartuk felidézni, de kicsit más köntösben, újrahangszerelve. Éppen ezért arra kértük az előadókat, hogy ne kultúrtörténeti darabként tekintsenek a dalokra, hanem úgy, mintha ők maguk írták volna őket, és saját stílusukban adják elő azokat. 2007 nyarán készültek el a stúdiómunkák, az énekesek pedig maguk vetették fel, hogy valahol be kellene mutatni a lemezt. A feleségem, Gáncs Andi – aki egyben az együttes menedzsere is – rögtön azon kezdett el gondolkodni, hogy hol lenne a legjobb helye a premiernek. Végül úgy látta, ha már kávéházi hangulatról beszélünk, akkor adjunk az egésznek egyfajta rangot. Így esett a választás a budapesti Katona József Színházra, amiről később bebizonyosodott, hogy a lehető legjobb döntés volt. Rögtön az első két koncert telt házzal ment, ami egy friss zenekar esetében nagyon nagy szó, mi pedig alig hittük el, hogy az emberek ennyire érdeklődnek a zenénk iránt.

– A zenekar nevét is a felesége találta ki?


– Igen! (nevet) A dalok többsége régi pesti dal, így a Budapest szó adott volt, de szerettünk volna egy olyan nevet, ami igazán adekvát. A zene miatt a hangulat is jól behatárolható, de a Budapest Kávéház nem csengett olyan jól, így végül a Budapest Bár mellett döntöttünk. Szerintem ez írja le a lehető legjobban azt, amivel mi szolgálhatunk.

– Egy első lemezes zenekartól valóban szokatlan a telt ház. Mi lehet az, ami ennyire megfogta az embereket?

– Ez több dologból tevődik össze. Egyrészt az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy több korosztály is eljön a koncertekre, a fiataloktól az idősekig mindenki jelen van. Az idősebbek ezeket a dalokat nagyon jól ismerik, és kíváncsiak, hogy a fiatalok hogy nyúlnak hozzá, miként adják elő azokat. A középkorosztály számára kevés olyan muzsika van, amire úgy tudnak elmenni szórakozni, hogy nem iszonyúan hangos, de jó táncolni rá, és tartalmilag is ad valami pluszt, számukra ezt nyújtja a Budapest Bár. A fiatalok pedig azokra az idolokra jönnek, akiket máshonnan ismernek és kíváncsiak rájuk. Ettől a sokszínűségtől is olyan izgalmas ez az egész, és jó érzés, hogy a különböző generációknak mi jelentjük az összekötő kapcsot. Azt látni, hogy a fiatalok sokszor szülőkkel, nagyszülőkkel jönnek el, egészen fantasztikus.


– Ez volt az eredeti célkitűzés is?

– A zenéinket elsősorban a 30-as, 40-es korosztálynak szántuk, úgy gondoltuk, ők azok, akiket a dalokkal és az előadásmóddal meg tudunk szólítani. Szerencsére nem így lett, hiszen a kör ennél jóval szélesebb.

– Idén már nyolcéves a zenekar. Hogyan lehetne összefoglalni az elmúlt időszakot?

– Amire borzasztóan büszkék vagyunk, az az, hogy jól választottuk meg azokat az előadókat, akikkel a mai napig együtt dolgozunk, a kezdetek óta alig történt változás. Én úgy érzem, a Budapest Bár mára már több mint egy zenekar, egyfajta alkotóközösséggé nőttük ki magunkat. A legszebb az egészben, hogy akikkel dolgozunk, mind különböző személyiségek, mégis együtt tudnak dolgozni, a színpadon pedig olyan atmoszférát teremtenek, amiben élvezet muzsikálni. Nem is kívánhatnék jobbat a zenekarnak annál, mint hogy a következő nyolc esztendő is ilyen legyen majd.

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cukiság: Egy nem mindennapi állati barátság - videó

Medve és kutya kötött örök barátságot egy amerikai állatkertben. Nézze meg Millie, a grizzly és… Tovább olvasom