Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Dalokból önéletrajzot: Beck Zoltán lett az év könnyűzenei szövegírója

Beck Zoltán, a 30Y frontembere és írója szerint szöveget szerezni nem bonyolult dolog. Semmi csoda nincs benne. Maga sem csinál belőle nagy ügyet, ahogy abból sem, hogy zenekarával jelenleg Magyarország legnépszerűbb rock bandái közé tartoznak. A most 41 éves zenész, 25 éve társa feleségének, akivel 13 éves lányukat nevelik. Ráadásul egyetemi adjunktus.
– Az Artisjus idei díjátadásán az év könnyűzenei szövegírója díjjal jutalmazták. Bródy János szerint stílusteremtő előadóművészi tevékenységével jelentősen hozzájárult az igényes pop–rock kultúra magyarországi térnyeréséhez. Mit szólt ehhez?

– A dicsérő helyzete ilyenkor legalább olyan nehéz, mint a dicsérté. Kedves és tiszteletteljes körmondatok ezek, de ha rólad szólnak, kevésbé érdemes őket komolyan venni. Nehezen tudok azzal mit kezdeni, hogy ezt a megállapítást a magam története kapcsán értékeljem. A rock and rollhoz pedig egyébként is túl elegáns és túlságosan tisztességes mondat!

– Hogyan ír? Hogy születik meg egy dalszöveg?

– Dalszöveget írni nem bonyolult vagy rejtélyes ügy. Van a fejedben egy tempó, egy ritmus vagy akár két jó sor. Igazából teljesen mindegy, hogy mi az, ami szükségszerűen elindít. Onnantól pörög a szöveg. Bereményi Géza mondta egyszer, hogy, amikor elkezd írni egy dalszöveget, akkor sosem tudja, hogy mi lesz belőle a végén. Az az érdekes ebben a szövegírás ügyben, hogy tulajdonképpen még abban sem lehetsz biztos, hogy egy dalszöveget kezdtél el írni. Egyszer csak összeáll vagy ráismersz arra, hogy, ami a fejedben jár, az működik szövegként. Jellemzően egyébként nyitva hagyom ezeket a szövegeket, mert zenekarban játszom, és a zenekar közös alkotói együttlétére épülnek a dalaink. Egy dalszövegnek ugyanis nem az a dolga, hogy önmagában piszok jó szöveg legyen, hanem az, hogy a dalban működjön. Nem is vagyok nagyon kényes, ha a zenei, illetve dalszerkezetnek alá kell rendelni a szöveget, és így vesztek egy-két versszakot.

Beck Zoltán: Az az érdekes ebben a szövegírás ügyben, hogy tulajdonképpen még abban sem lehetsz biztos, hogy egy dalszöveget kezdtél el írni.
Beck Zoltán: Az az érdekes ebben a szövegírás ügyben, hogy tulajdonképpen még abban sem lehetsz biztos, hogy egy dalszöveget kezdtél el írni.


– Az írás azért a legtöbb ember számára nem egy magától értetődő dolog...

– Nem mindenki ír dalszövegeket és nem mindenki lesz újságíró sem, persze. Valószínűleg arról van szó, hogy szöveggel bánni valakinek evidens és valakinek nem. Én a szövegek között viszonylag otthonosan mozgok, viszont nem vagyok jó például a fém megmunkálásban. Sokaknak az a magától értetődő és ők arra csodálkoznak rá, hogy én nem tudok csövet hajlítani. Valószínűleg azért nem vagyok képes a szövegírásról pátosszal beszélni, mert számomra semmi csoda nincs benne. Amikor valamilyen viszonyba kerülök a világgal az mindig szövegszerűen jelenik meg a fejemben. Innen pedig már egyértelmű az út.

– Sokat faggatják a költészethez fűződő viszonyáról. Mindig azt mondja nem lenne jó költő, holott az írás önnek evidens. A szövegeit olvasva, nem látom, hogy túl nagy lenne a különbség.

– Nem gondolkodom úgy a szövegeimről, hogy azok magukban állnak. És korántsem vagyok biztos benne, hogy egy jó vers könnyen megzenésíthető vagy, hogy egy jó vers később biztosan nagyszerű dalszövegként funkcionál egy dalban. Számos remek versmegzenésítést hallottam már és talán még több rosszat életemben. Megesett, hogy nagyszerű volt a szöveg, a zene, és a zenészek is, minden a helyén volt, együtt mégsem működött a dolog. Nagyon leegyszerűsítve, a versszöveg ereje abban van, hogy helyt tud állni önmagáért. A dalszöveg a dalnak mindenképpen alárendeltje – hangsúlyozom, nem a zenének, magának a dalnak – bár ez nem jelenti azt, hogy önmagában nem működhet szövegként. A dalszöveg tulajdonképpen csak egy munkaszakasz lezárása a dal születése folyamán. A versszöveg pedig ott van kész, ahol végleg letették a tollat. Minek utána én egyáltalán nem gondolkodom verszövegszerűen írás közben, nem töröm a fejem azon, hogy a sorok ott a papíron szövegként hogyan fognak működni. Ez engem nem foglalkoztat, énekelt szövegként gondolok rá. Ezért érzem úgy, hogy nem lennék jó költő.

– Egyszer azt mondta, hogy a megszokott, unalmas önéletrajzok helyett olyanokat kéne írni, ami azokból a dalokból áll, amik valaha, valamiért fontosak voltak nekünk. Mit olvasnánk az Ön életrajzában?

– Biztosan sikerülne ilyet írnom, de még nem gondoltam végig soha. Ez az egész ötlet nagyon különössé tenné az elbeszélhetőséget, mert korántsem biztos, hogy megfelelnek a saját ízlésünknek azok a bizonyos dalok, amik az életutunkat megrajzolják. Sokkal inkább a véletlenen múlnak, és szerintem ez éppen ettől lesz jó kaland. Mondok egy példát. Én nem vagyok egy nagy Republic rajongó, ehhez képest a 67-es úton nagyon mélyen égett az élettörténetünkbe. Egyszer – és itt a lehető leggiccsesebb képet érdemes elképzelni – zuhogó esőben, Szombathelyen a csajommal valami menedéket kerestünk és berohantunk egy kis kávézóba. Egy liliputi kis helyet kell elképzelni, minden olyan pici benne, még az ajtónál is le kell hajtani a fejedet. Amikor beléptünk a 67-es úton szólalt meg. Ez a dal tökéletesen meséli el a szombathelyi éveinket, az együtt töltött albérleti időket, a sok stoppolást a főutak mentén és azt az élményt, ahogy a világ egy másik minőségével találkoztunk a középiskolás éveink után. Olyan mélyen lett részese a történetünknek, hogy a szombathelyi éveink emblematikus dalaként biztos ezt írnám az életrajzomba.

30Y - Városember


– A csaja, akiről beszélt, most a felesége?

– Ő a feleségem, igen. '95 óta vagyunk házasok, de már kisdiákként, 16 évesen együtt voltunk. Idén lesz 25 éve.

– Ez nagyon ritka manapság.

– Igen, a rock and roll szakmában különösen. Van egy 13 éves lányunk is.

– Ezek szerint ő az egészet végigcsinálta.

– Igen. Nincs más, a történet az ilyen. Együtt lehet csak jól csinálni.

– Valószínűleg kevesebben tudják, hogy miközben rock zenész, egyben adjunktus is a pécsi egyetemen. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a „rocksztár" élettel?

– Egyszerűen úgy, hogy nincs rocksztár életem. Persze lehetne, de ahhoz nem igazán érzek kedvet. Ha veszünk egy sztereotíp rocksztár képet és veszünk egy sztereotip egyetemi oktató képet, akkor az előítéletek miatt a két kép nem fedi egymást. Ha a sztereotípia tárból a szórakozott professzor képét rántjuk elő, az egészen közel állhat egy rock and rollerhez. Legfeljebb máshol mozog és bénább cuccokban jár. Ennyi lehet a különbség. Azt hiszem, a különböző szerepek legfeljebb távolról rátekintve különböznek annyira, hogy tényleges ellentmondásokat tartalmazzanak. Valójában nincsenek nagy különbségek, ugyanolyan emberi dolgokat teszek, mint bárki más. Persze sokat vagyunk távol, sokat koncertezünk, de mivel a zenekar 2005 ősze óta nem hagyott ki félévet turné nélkül, ehhez már hozzászoktunk. Ez átlagosan évi 70–80 koncertet jelent. Inkább a ritmusában különbözik az életem bárki másétól és gondolom, nehéz velem élni. Ritkán vannak hétvégéink például, úgyhogy a feleségemmel a hétfőt tűztük ki pihenőnapnak.

– A lánya rock környezetben nőtt fel. Látszik ez rajta? Hallgat 30Y-t?

– A rock környezet legjobb jelenkori példája, hogy a Supernem új klipje itt forgott Pécsett és forgatási kellékként a kicsi lányom pianínóját használták. Úgyhogy, amint elkészült a klip meg is néztük azonnal és Bori örömmel nyugtázta, hogy milyen jól néz ki a hangszere. Számára evidens, hogy ebben a világban mozog. De minket azért ritkán hallgat. Elég szemérmes. Nem egy olyan lány, aki folyamatosan az apukáját hordja kitűzőként a mellkasán. Aminek én egyébként nagyon örülök! A felvételek és a nyári fesztiválok idején amúgy is nagy dózist kap belőlünk! Most inkább fedezünk fel új zenéket, ami nagyon izgalmas „játék". Épp ebben a rock and roll felfedező időszakban van, úgyhogy piszok jó zenéket keresünk és, amit találunk, arról megbeszéljük, hogy szeretjük-e vagy sem. Ha egybeesik a véleményünk, örülünk nagyon, ha nem, akkor megtárgyaljuk, hogy miért nem. Szóval komoly zenei vitákat folytatunk és persze koncertekre is járunk. A legutóbbi nagy örömünk például Michael Kiwanuka első lemeze volt, amibe mind a ketten beleszerettünk.

– Belegondolt már abba, hogy mi lesz, ha a lánya életébe belépnek a fiúk?

– Nem sokat gondolkodtam felőle, de azért szorongok. Ez nem véletlenül rémálma az apáknak. Leginkább azért félek, mert ismerem a fiúkat, az vagyok. Azt hiszem, hogy az apák általában azért rettegnek, mert ők is voltak fiúk. Talán attól a fiútól féltik a lányukat, akik ők voltak valaha.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Így fest egy garázsajtóra festett Ferrari

Valóságosnak tűnő Ferrarit festett garázsának kapujára egy férfi Nagy-Britanniában, hogy legalább… Tovább olvasom