Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Kétkeréken, emberhajtással, mindig, mindenhová!

Nem fogjuk százalékokkal bizonygatni, miért környezetkímélő kerékpározni. De tanácsok lesznek. Elengedett kézzel bringázni csak szökevényként trendi a Touron!
Mert van ugye a motor, a moped, a villanybringa meg már a segway is. De minek, amikor ott van a lábunk is? A lábunk, amit nemcsak addig érdemes használni, amíg kitoljuk a garázsból, pincéből, kerékpártárolóból, akárhonnan a bringát, hanem utána is, rendeltetésszerűen: azaz felülünk és tekerünk. Kerékpározzunk munkába, bevásárolni, vagy csak úgy a vakvilágba, már ha ráérünk, persze. Ehhez kell egy jó kerékpár. Azt is be kell látni, a többség örül annak, hogy egyáltalán biciklire telik, és egy vagyonból bizony könnyű jó bringát venni. Ám jelen esetben igazságtalan lenne drága kerékpárt és olcsó kerékpárt úgy összehasonlítani mint mondjuk egy Patek Philippe-et és egy Casiót: a bringa esetében ugyanis nemcsak az a lényeg, hogy „mutassa az időt", azaz eljussunk vele egyik helyről a másikra: a "hogyan" is fontos. És ennek a hogyannak az egyik fele bizony a „vas".

A technika, és ami abból a legkönnyebben „elromlik"

Bemenni a bicikliboltba és megvenni sok pénzért a kerékpárt, az nagyon könnyű. Sőt, bemenni a bicikliboltba, és venni egy használtat olcsóért, na az még könnyebb. Utóbbi izgalmas is. Azzal ne is foglalkozzunk, hogy akár lopott bringát is vehetünk, ha pechünk van, higgyünk abban, hogy legál a cucc. Ám az már könnyen lehet, hogy úgy járunk, mint az egyszeri Dacia-vásárló a nyolcvanas években: megvette a Kelet Renault-ját, majd elvitte autószerelőhöz, hogy csináljon már belőle autót. Kezdetben ez furcsa volt, ám egy idő után teljesen természetessé vált, a gmk-k prímán megéltek ezekből a javításokból.

Átlagos városi
De vissza a mához! Tételezzük fel, hogy van egy átlagos, mindegy, mennyibe került, és hogyan vett kerékpárunk, amin semmit nem kell megjavíttatnunk, amikor kihoztuk a boltból. De attól kezdve, bizony költeni kell rá. A defekt kis túlzással olyan, mint a tankolás. Mivel a kerékpárutak a legkoszosabb helyek a városban, ahol egészen véletlenül mindig van üvegszilánk, csavar, bármi, ami kilyukaszthatja a gumit, ezért azon bosszankodni, hogy már megint lapos a kerék, teljesen felesleges.

Ha alaposak vagyunk, nemcsak tartalékpulóver, tartalékkesztyű és esőkabát lehet nálunk, hanem kerékpárosoknak szánt defektjavító spray is. Erős ezresért lehet venni, egynyolcad liternyi, egyszerűen letekerjük a tankszelepsapkát, rácsavarjuk, és belefújjuk a lapos gumiba. Majd másnap kicserél(tet)jük... Amit a férfiember akár meg is tanulhat az édes- vagy a nagyapjától, ám ezt a tudást valamiért csak az utolsó utáni pillanatban alkalmazzuk, már ha egyáltalán. Leginkább azért, mert a kerékpárszerelők még blokkal együtt is nevetségesen olcsón dolgoznak. Ezerötszáz forint körül cserélik a rossz gumit, és ebből nem a munkadíjat fizetjük túl. Ha már szerelők: ők is olyanok többnyire, mint a fodrászok – felnőtt fejjel kipróbálunk kettőt-hármat, majd letesszük a voksunkat az egyik mellett. Itt annyi a „nehezítés", hogy általában a lakóhelyünkhöz közeli két-három szakiból kell választani; bármennyire jó és/vagy olcsó egy szerelő nem fogjuk a fél városon áttolni a biciklit csak azért, hogy nála javíttassuk.

Erre mindig figyeljünk oda

Az olajozott lánc és a normális világítás gyakorlatilag olyan, mint a sapka, sál télen: mondani sem kell, hogy használjuk. De mi a normális világítás? Leginkább olyan, amellyel látunk is, nemcsak látszunk (valahogy) a sötétben. A látszásnak van egyébként egy új őrülete, a bringás féklámpa, erről itt egy videó.

Féklámpa bringára?! Miért ne?!


Van még rajta mit dolgozni, már a féklámpán, hiszen az agyváltós bringák helyből kiesnek, mindenesetre a kísérlet ígéretes. Még egy mondat a „normál" lámpákról: úgy szereljük föl ezeket, hogy jól, láthatóan világítsanak, előre is. Pláne most, a 2014-es téltelen januárban bringázunk sokat este is, s nem árt, ha látjuk, mibe hajtunk bele, vagy éppen mit kerülünk ki az utolsó pillanatban. A kínaiaknál, piacon, és „hagyományos" boltban is marokszámra lehet venni a ledes kerékpárlámpákat. Ezek gyakorlatilag (tintasugaras) nyomtatóként működnek, azaz, ha lemerül az elem, ki lehet dobni, hiszen az elemcsere annyi, mintha vennénk egy újat. Ne feledjük azt sem, a KRESZ könnyített a korábbi helyzeten: belátták a parlamenti nyakkendősök és a kékek is, hogy sokkal fontosabb az, hogy egyáltalán van világítás, semmint azon szőrözzenek, hogy az a hátizsákon van vagy máshol, és nem a kerékpáron.

A világítás mellett a mozgó alkatrészek azok, amelyekre muszáj költeni. Velem megesett, hogy három hónap alatt két pedált, és két hajtókart „zabáltam meg", pedig nem voltam (sokkal) dagadtabb, mint manapság... És még csak azt sem mondanám, hogy spórolni akartam. S ekkor volt az, hogy az első törés után elvittem „a másik" ajánlott szervizbe a bringát, ahol aztán jól fölszerelték a másik hajtókart, ami szintén nem bírta sokáig.

Úgyhogy visszatértem az eredeti szerelőmhöz, aki szerint sikerült megvennem az éves, kívülről nem látható selejtes alkatrészek 99,9999 százalékát... A legújabb hajtókar és pedál azóta is, lassan két éve, prímán működik.

Az első számú tolvajriasztó. Bármelyik kerékpárjavítónál lehet regisztrálni, ingyen, a biciklit - Kétkeréken, emberhajtással, mindig, mindenhová! Fotó: Garai Szakács László (galéria)
Szintén fontos: szereljünk fel rendes csengőt, dudát, hajókürtöt! Bamba, majd felháborodó közlekedőből mindig van a kerékpárutakon.

Logisztika és azok kellékei

Egy „rendes" városi kerékpáron legalább egy kosár van. De inkább kettő. Ugyanis hazafelé menet miért ne ugranánk be vásárolni, és akkor már nemcsak a (laptop)táskát kell hazaszállítani, hanem a bevásárlószatyrot is. Ha meg az ember felhívja élete párját, akkor bizony... Szóval elég sokszor kell akkor még ezt-azt venni... Kerékpár-utánfutóra gyakorlatilag senkinek nem telik: újonnan, a trendi cuccok harmincezer körül vannak, a házibarkácsok a neten harmadannyiba kerülnek kábé, de többnyire a világ végére kell(ene) elmenni értük. Így marad az első és a hátsó kosár. Ezeknek háromezer forintban benne kell lenniük, ekkor már Swarovski kristály is van rajtuk... Normális, erős lakattal hátra két szatyrot simán fel lehet pluszban tenni, ha meg gumipók is van nálunk, akkor a karácsonyfásítás gyakorlatilag megállíthatatlan.

Plató, hátul. Nem baj, ha hátul több lámpa is van - könnyebb életben maradni... - Kétkeréken, emberhajtással, mindig, mindenhová! Fotó: Garai Szakács László (galéria)
Túl a vason

A kerékpározás állítólag olyan, mint az ágyba... Megy az magától. Túrót! Igenis el lehet tőle szokni! Pontosabban attól, hogy vannak körülöttünk más közlekedők is. Ezeknek nagy többsége erősebb, nagyobb nálunk. Nem árt gyakorolni egy kicsit a fékezést, a hirtelen megállást, az irányváltásokat. Gyorshajtani bizony bringával is lehet. Elsősorban relatíve. De többnyire már csak akkor vesszük észre, hogy gyorsan, gyorsabban megyünk a kelleténél, amikor már késő. Figyeljünk hát magunkra és másra is! Elengedett kézzel bringázni csak szökevényként trendi a Touron egy szakaszgyőzelemnél egyébként hihetetlenül balesetveszélyes! Ugyanilyen veszélyes zenét, hallgatni tekerés közben. Nem igaz, hogy az a négy-öt számnyi mp3, amelyeket egyébként máskor is 67564837926958346-szor meghallgatunk olyan fontosak, hogy tekerés közben is a fülünkben legyenek.

S attól, hogy a kerékpárra nem kell jogosítvány és semmilyen vizsga nem kell a hajtásához, igenis ugyanolyan részvevői vagyunk a közlekedésnek, mint az autósok, a villamosvezetők vagy a gyalogosok. Azaz be kell tartanunk a szabályokat!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A falusi háztartásoknak népszerűsítsék jobban a házi komposztálást!

Tovább olvasom