Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 0°C | 11°C Még több cikk.

A szabad Európa harcosai

A kortárs irodalom szinte egyként állt az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc eszméi mögé, ám a sajtó ennél visszafogottabb volt. Ebben üzleti érdekek is szerepet játszottak.
„Magyar! Te mentsd meg őket, kik hörögnek, / Húlljon le lánc és béklyó-garmada, / Légy a világ élesztő harmata!" – írja Matthew Arnold angol költő 1849-ben a magyar szabadságharcról. Bár keveset hallunk arról, hogy a világ különböző népei hogyan látták Európa 1848-as forradalmait, költőik, íróik, újságíróik, politikusaik nem hagyták szó nélkül az eseményeket. A kortárs irodalom üdvözölte a szabadságtörekvéseket, a sajtó viszont már nem mérte mindenhol ilyen bőkezűen a dicséretet.

Üzleti érdekek is számítottak

Az 1848-as események tálalásában az üzleti érdekek is szerepet játszottak, tudjuk meg Manhercz Orsolyától, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének oktatójától. A Habsburg Birodalom tagja volt a Német Szövetségnek, és komoly piacot jelentett a német nyelvű lapok számára, a terjesztés azonban a bécsi kormányzat engedélyéhez volt kötve. – Az augsburgi Allgemeine Zeitungnak már volt a forradalom kitörése idején hivatalos bécsi levelezője, ám – az üzleti érdekek és a metternichi rendszerhez való kötődése miatt – óvatosan írt a magyar eseményekről.

Az első szabad nyomtatvány ünneplése
Az első szabad nyomtatvány ünneplése

Az 1848. március 19-i szám még nem számolt be zavargásokról, a 20-i hétvégi példány már tudott a pozsonyi eseményekről, és úgy tájékoztatta olvasóit, hogy két nap alatt forradalom zajlott le Magyarországon, ám nem utcai, hanem törvényhozási forradalom – mondja a történész. Március 21-én írt először az augsburgi lap a pesti forradalmi előkészületekről, 23-án pedig arról számolt be – csupán a hetedik oldalon –, hogy felerősödött a forradalmi mozgalom. Ez nem meglepő, világít rá Manhercz Orsolya, hiszen kötődése révén az augsburgi Allgemeine Zeitung főként a német területekkel és a bécsi eseményekkel foglalkozott. – A tudósító egyébként – a tulajdonossal folytatott levelezéséből kiderül – pontosan számolt be a magyarországi történésekről, jól látta a lehetséges következményeket, a későbbiekben azonban úgy gondolta, hogy a lap nem minden esetben tálalta megfelelően az eseményeket – fogalmaz az ELTE oktatója.

Az angol közvélemény a magyarok mellett állt

Az 1840-es években a brit politikusok a Timest tekintették az angol közvélemény hiteles közvetítőjének, de a brit külpolitikai érdekek nem a magyarok melletti feltétlen kiállást diktálták, ellentétben a tényleges közvéleménnyel, amely szimpatizált a szabadságharccal.

– A márciusi forradalom idején a Timesnak nem volt még állandó munkatársa, aki írhatott volna az eseményekről, így főként osztrák lapokra és távirati hírekre támaszkodtak. A hivatalos politika ráadásul egyértelműen a Habsburg Birodalom oldalán állt.

A szabadságharc idején a londoni lap már külön tudósítót küldött Magyarországra, és biztosította a bécsi kormányzatot, hogy a lap osztrákbarát hangon fog írni a történésekről. A brit közvéleményben azonban ez ellenszenvet váltott ki, így a lapnak muszáj volt formálnia hozzáállásán. Az igazi nagy fordulatot a megtorlás hozta, ezt már a brit kormány sem támogathatta, ettől kezdve szemlélték igazán kritikusan a történéseket – magyarázza Manhercz Orsolya.

Ügyük a közös szabadság

Az 1849-es francia Tribune des Peuples hasábjain a szerkesztők kiáltványt jelentettek meg: „Itt már egyetlen nemzet boldogulásánál több a tét! Ügyetek a közös szabadság ügyévé lett minden nép számára, amely Ausztria évszázados elnyomása alatt sínylődik" – írták. A franciák nézőpontja természetesen hivatalosan is különbözött az angolokétól, hiszen a forradalmi hév közvetlenül érintette őket.

Hősies bátorságról és egész Európa szabadságának sorsáról olvashatunk a szövegben. Csakúgy, mint számtalan egyéb írásban. „S Európa talpra áll, hogy / védje a nép szent ügyét. / Véres zsarnokság, a bosszú / nem felejt, csak vár, remél" – írja egy holland költő. „Hungária, tudd: a tét Európa / úgy harcolj hát az egyetértést óva, / hogy egyetértéssel leszel szabad, /mert biztos győzelem a népnek díja, / mely harcát közös-akarattal víja / lerázni zsarnokságot s láncokat" – írja Moritz Hornborg finn költő. De a magyar forradalmárok a norvég, a svéd és néhol még egy-egy osztrák költeményben is az utolsó reménysugárként, Európa végső esélyeként tűntek fel.

Victor Hugo és Henrik Ibsen is „megszólalt"

Victor Hugo 1852-ben írt az elbukott nemzetekről, ebben Magyarországot a hősiességgel azonosította. Henrik Ibsen Magyarországhoz című versében szól a szabadságharcról: „Szegény ország! Hős fiaid elhullatott vére ára / csak a hírnév, csak a holtak vértanúi koronája. / Lám Európának reményét hullákkal övezted körbe, – / s Lengyelországként tipornak, vesztes nép, téged a földre" – írja.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

27 éves a világ legvénebb macskája

Kora emberre számítva 125 esztendőnek felel meg. Tovább olvasom