Délmagyar logó

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -3°C | 10°C Még több cikk.

˝Kisugárzás, ami egyben tartja a világot˝

A fény meghatározza az évhez való viszonyulásunkat. A nappalok hosszabbodásának időszakában a fény és a sötétség szimbólumrendszere hatja át a tavaszi hétköznapokat is. A húsvéti ünnep misztériumáról, fényről és sötétségről hallgattunk irodalomtörténészt, fizikust és zenészt.

A feltámadásról szóló húsvét és az újjászületést középpontba állító tavaszünnepek meghatározó eleme a sötétséget legyőző és életet adó fény.

Átlátszatlanból átlátszó

„A fény alapvető megismerési eszköze a tudománynak. Amikor a tudomány fényről beszél, elektromágneses sugárzásról van szó. Megjelenése a rádióhullámoktól a kozmikus sugárzásig terjed. Ennek egy nagyon szűk sávja az, amit a hétköznapi életben fénynek nevezünk" – hangsúlyozza Szabó Gábor fizikus. Ez a „látható fény", a fényhez kapcsolódó színképzet a fény hullámszámával vagy rezgésszámával kapcsolatos. Nem egészen egy oktávot látunk, amikor fényről beszélünk. Vagyis a 700 nanométeres vörös fénytől a 350–400 nanométeres ibolyaszínig terjed a spektrum. Ez roppant kis szelete annak, amit a fizika fénynek nevez" – rögzíti az akadémikus. A szem azért látja épp azt a hullámhosszat, amit, mert ez az a tartomány, ami az élethez szükséges és a Napból jön, illetve ez az a fénytartomány, amelyben a levegő átlátszó.

„Az ősrobbanás után átlátszatlan volt a világ. Ahogy az úgynevezett 'őscseresznye' kezdett tágulni, egyszer csak átlátszóvá vált a világ az elektromágneses sugárzás számára – vázolja a folyamatot a fizikus. Metaforikusan mondhatjuk: 'fölkapcsolta valaki a villanykapcsolót'. vagyis amikor a plazma, a rendezetlen 'töltésleves' lehűlt, akkor megjelentek az atomok, és egyszercsak átlátszóvá vált a világűr, mint ahogy most is átlátszó."

„Így kezdődik a Biblia!" – kiált föl a szimbólumkutató irodalomtörténész, Pál József és idézi is: „A Föld puszta volt és üres. Sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: legyen világosság! És világosság lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől."

„Ami az írástudóknak a Biblia, az az írástudatlanok számára a templombelső freskója, üvegablaka, oltárképe, ami a fény hatására mozdítja el a szemlélőt a transzcendens felé" – véli Pál József irodalomtörténész, a Szimbólumtár szerkesztője. Példaként említi a veleméri Árpád-kori templomot, a gótika rózsaablakait, Matthias Grünewald isenheimi szárnyas oltárának feltámadás tábláját.

Istent a fénnyel azonosítják az emberi gondolkodás kezdete óta. Ez vonatkozik Jézus-Krisztusra is, aki úgy határozza meg önmagát az Újtestamentumban, hogy „Én vagyok a világ világossága" – emlékeztet Pál József. Krisztus mindig a fényhez kötődik: például a Krisztus sírjánál ülő angyal is hangsúlyozottan fehér és világító ruhát visel, pünkösdkor is erős fényhatás jelenik meg körülötte.

Adventkor sötétségben a világ

„A Biblia három napon keresztül beszél 'napokról', mikor a negyedik napon megteremti Isten a Napot és a Holdat. Tehát a Bibliában a világosságnak egy a Naptól és Holdtól független ideje is van, amikor már a lét valamiféle pulzálásáról szól. És Isten azért teremti meg a Napot és a Holdat, hogy ezek határozzák meg az ünnepeket, a hétköznapokat és az éveket. Tehát az ünnep és a fény kapcsolata ősi" – hangsúlyozza Pál József, aki a húsvétra készülődés időszakában kiemeli, hogy a keresztény Megváltó elérkezését a fény várása előzi meg. „Advent négy vasárnapján keresztül még sötétségben van a világ, de már feltűnik a fény, egyre erősödik, míg a téli napforduló, december 25. lesz Krisztus születésnapja" – emlékeztet.

„Az év, mint Krisztus metafora, a maga 365 napjában egy teljes világmindenséget foglal magába, amit a fény rendez. Így – hangsúlyozza a professzor – liturgikus szempontból az év nem január 1-jével, hanem advent első vasárnapjával, a fény várásával kezdődik."

Tavasszal új történet kezdődik

„A megújulás ünnepe is március 25., amit a magyar hagyomány gyümölcsoltó Boldogasszony napjának nevez. Ez a keresztény évszimbolikában az a nap, amikor Gábriel arkangyal hírül viszi Máriának, hogy gyermeke születik: 'Ave Maria, gratia plena!' Ezzel elindul valami merőben új történet az emberiség számára" – mondja Pál professzor, majd hozzáteszi: „Míg Jézus születési időpontja utólagos találmány, addig a húsvét időpontját az Újtestamentum is rögzíti."

Hármas hatás

A szimbólum „alapvető jellemzője a kettősség, amely önmagát igyekszik az eredeti egységben megszüntetni. Valahogy úgy, ahogyan Platón meséjében a férfi és a nő keresi a másikban saját maga ősi és elvesztett teljességét. A jelentő és jelentett polaritását kiegészíti egy harmadik tényező, a 'felismerés'. Mert minden szimbólumban van a kettő mellett egy harmadik, amely nemcsak a két résznek, hanem és elsősorban összetételüknek ad nagyon bonyolult és teljesen sohasem körülhatárolható szellemi értelmet" – magyarázza a fogalmat Pál József a Szimbólumtárban. Az ünnepeinket és hétköznapjainkat átható szimbólumokról a Mária Rádióban kezdődik hamarosan beszélgetésfolyam, amelyben Pál professzor megnyilatkozásaira fizikus, zenész, képzőművész, orvos, matematikus is reagál például a fényről, a színről, a hangról, a számról mint szimbólumról szólva.

Krisztus kínszenvedésének és feltámadásának időszaka, húsvét az, ami az évben visszafelé menően és előre mutatóan is meghatározza az esztendő jeles napjait. Így például visszafelé nézve a farsang időszakát, a hamvazószerdát, a nagyhetet, illetve előre számolva pünkösdöt és az azt követő két vasárnapot határozza meg az a fényhez kötődő természeti szituáció, vagyis hogy éppen mikor van újhold és telihold – a tavaszi napéjegyenlőséghez viszonyítva.

A nagyhét passiói

„Nagyon érdekes, ahogy Bach bejárja az évet vasár- és ünnepnapokra komponált kantátáival. A húsvét kitüntetett a protestáns liturgiában is. Erre írta Bach a passiókat – virágvasárnaptól kezdve, a nagyhét különböző napjain át egészen húsvétig zenés módon szólaltatták meg a Passió-történetet. Húsvéti oratórium néven nagyobb lélegzetű művet is komponált" – halljuk Gyüdi Sándor karmestertől.

Elcsendesül a világ nagycsütörtökön, az utolsó vacsora emléknapján. „A harangok Rómába mennek" – mondják, ami azt jelképezi, hogy senki nem szólalt fel a szenvedő Krisztus mellett. „Nagypénteken, Krisztus keresztre feszítésének idején elsötétül az ég, sötétségbe borul a világ – emlékeztet Pál József professzor. – Ekkor sem lehet csengőt használni a templomokban. Tehát a jó fény és a kellemes hangeffektus hiánya jellemzi a nagypénteket, mert távozik a világból a szépség és az öröm, azaz Krisztus."

Nap és Hold a Kozmosz

A világosság, a nap fénye az egyházi év megfelelő ünnepnapjaira, aktuális bibliai jelenetekre vetül a veleméri Árpád-kori templomban. A falat borító freskókat Aquilai János 1377–1378 között alkotta. Az építész és a festő úgy játszott a fénnyel, hogy például nagypéntek reggelén egyedül a Golgotát ábrázoló freskó világosodik meg a veleméri Szentháromság templomban.

„A keresztre feszítés ábrázolásakor a középkori alkotók Krisztus jobbján a Napot, míg balján a Holdat ábrázolták. Együttes jelenlétük szimbolikus: az egész kozmoszt fejezi ki. Krisztus mögött elsötétült az ég. A világosság és a sötétség ellentétét és összevegyülését így fejezték ki" – magyarázza Újvári Edit, a Szimbólumtár társszerzője, mikor Matthias Grünewald isenheimi szárnyas oltárának fotóját mutatja. A feltámadás táblán Krisztus mint fénylő égitest jelenik meg. E sajátos dicsfény, ami az egész testét öleli, mandula formájú, azaz mandorla. Mintha maga a feltámadó Krisztus lenne a fényforrás.

„Így válik a fény történelemmé! Mint ahogy történelemmé lesz a gótikus katedrálisok üvegablakain megjelenő fény, mint emberi történelem" – fogalmaz Pál József. „A világ teremtése: fényátadás. Isten nemcsak létbe hívta a Földet, a világot, a teremtett dolgokat. Isten és Jézus egyfajta fény kisugárzás is, ami egyben tartja az egész világot."

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katit a világ összes férfija meglocsolhatja

A művészt munkája az év minden napján boldoggá teszi. Tovább olvasom