Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Mérettől függ a kihalás: kiettük az európai bölényt a Föld színéről

A több mint egy kilogrammos veszélyeztetett állatfajokat a vadászat és a halászat fenyegeti leginkább - ezt is megtudjuk egy legújabb kutatásból. Mint ahogy azt is, hogy vannak olyan ízeltlábú fajok, amelyeket úgy pusztít ki az emberi tevékenység, hogy nem is tudjuk, hogy egyáltalán léteztek.
– Az ember felfalja a Földet – fogalmaz röviden, de velősen Szövényi Gergely. Az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének adjunktusától megtudjuk: sajnos a népességszám növekedésével az igényeink is nőnek, egyre többet fogyasztunk, eszünk, emiatt pedig egyre többet vadászunk, halászunk. Több a gazdagabb ember, többen még több pénzt fizetnek azért, hogy a ritka állatokból nekik is legyen egy trófeájuk, esetleg fogságban tartott példányuk. Olyan teknősfaj például, amiből Madagaszkáron mindössze 150 példány él.

Különösen veszélyeztetettek

Összefüggés van az állatok mérete és veszélyeztetettségük mértéke között: a különösen apró és a nagyon nagy állatfajokat fenyegeti leginkább a kihalás veszélye. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) részvételével folyt nemzetközi kutatás során 27 ezer gerinces faj testméreteit és veszélyeztetettségi státuszát elemezték. A 27 ezer faj közül 4400-at fenyeget akut módon a kihalás veszélye. Az adatok az IUCN veszélyeztetett fajokat regisztráló vörös listájáról származnak, amely évente kétszer is frissül, és azokat a fajokat is feltüntetik, amelyek a körülmények megváltozása miatt – például nem épül fel egy bánya vagy egy lakópark – megmenekülnek a különlegesen veszélyeztetett kategóriából.

Egy értékes élőhelyet elpusztítani nagyon könnyű. Gyakran, miután tönkretettük, próbáljuk meg újra hatalmas pénzösszegekért rekonstruálni. Pedig sokkal könnyebb lenne tudatosan odafigyelni a környezetünkre." Szövényi Gergely

Letarolják a borneoi őserdőt, hogy olajpálma ültetvényeket alakítsanak ki.
Letarolják a borneoi őserdőt, hogy olajpálma ültetvényeket alakítsanak ki.

Kipusztítják az őserdőket

A közelmúltban mégsem halt ki a Csíkos boglárka nevű gyönyörű lepkefaj Magyarországról. Budapesten a Sváb-hegyen mindenféle sportközpontot és fejlesztést akartak. Pont ott, ahol ennek a lepkefajnak a pici és egyetlen hazai populációja él. Külön siker, hogy nem azért odázták el a beruházást, mert egy nagyobb testű faj, mondjuk egy hiúz élettere került veszélybe, hanem azért, mert egy aprócska rovaré.  – A földi élet sokszínűségét nem is feltétlenül a sokat emlegetett gerincesek, hanem az ízeltlábúak adják – mutat rá Szövényi Gergely. A rovarász – leginkább szöcskékkel és sáskákkal foglalkozó kutató – egy példán keresztül érzékelteti a problémát: – A kistestű állatfajok között sok olyat ismerünk, amely szűk elterjedésű. Mondjuk csak egyetlen magashegynek az oldalán, a tetején fordul elő. Vegyük Borneót (Földünk 3. legnagyobb szigete, 10-szer akkora mint hazánk – a szerk.), ahol eddig 19 millió hektárról leradírozták az erdőt, hogy helyébe mondjuk olajpálmát ültessenek. Tavaly az indonéz kormány elhatározta, hogy felgyorsítja az olajpálma-termesztést. A borneói esőerdők az 1960-as évekig szinte érintetlenek voltak. Ma pedig ott tartunk, hogy a sík vidéki  erdőinek több mint kilencven százalékát kiirtották. És most a maradéknak is nekiesnek. Ilyenkor az is előfordulhat, hogy olyan fajokat is kipusztítanak, amit eddig még le se írtak a kutatók. Így azt sem tudjuk, hogy valaha léteztek. Ezek túlnyomó többsége rovar. Nagyjából 1,9 millió fajt írtak le eddig a tudósok. Emlősfajból kb. 5500-at, madárfajból 10 ezer körülit, rovarokból viszont majdnem 1,1 millió fajt ismerünk.

Ragadoztak bennünket

A különösen apró, 77 gramm alatti  testtömeggel bíró állatfajokat elsősorban az életterük változásai érintik. Ilyen állat például a Kolumbiában élő zafírmellű kolibri, valamint a Thaiföldön és Mianmarban elterjedt dongódenevér.
Dél-afrikai állatorvosok kitisztítják Wasinda, a hároméves szélesszájú orrszarvú nyílt sebeit egy magántulajdonú állatparkban, a Szabad állam (Free State) tartománybeli Clocolan közelében. A hím állat, akinek a neve zulu nyelven túlélőt jelent, orvvadászok támadásának esett áldozatul két nappal korábban. Wasinda mindkét tülkét lefűrészelték és kétszer fejbe lőtték. 375-ös kaliberű töltényekkel, ami következtében valószínűleg elvesztette a látását. MTI/EPA/Kim Ludbrook

– Nemrég jelent meg – a munkában én is részt vettem – az Egyenesszárnyú rovarok európai vörös könyve. Ebben közel 1100 rovarfajt értékeltek, amelynek több mint negyede valamilyen módon veszélyeztetett Európában. Pedig a rovarokról azt hinnénk, hogy ellenállóak, sok mindent kibírnak, és könnyen elszaporodnak. Csakhogy az ember használatba veszi, átalakítja és beépíti az életterüket. Felszántja a mezőket, kivágja az erdőket, beülteti gyümölcsfákkal, vagy éppen golfpályát létesít.

– Az 50-60 kilogramm fölötti, nagytestű állatok közül elég sok már korábban kipusztult az emberi tevékenység miatt. Így járt a barna medve és a farkas Európa nagy részén. Az európai bölényt „kiettük", végül állatkertekben úszta meg a teljes kihalást. Volt egy őstulok nevű vad szarvasmarha, ami a házi tehénnek az őse, az ezerötszázas évekig még élt vadon Európában. Egész egyszerűen megették az emberek és kipusztult. A nagytestű állatok sokszor vagy nagyon jó táplálékok számunkra, vagy csak potenciálisan veszélyesek ránk, mert ragadoznak bennünket – ezért „kell" elpusztulniuk – tudjuk meg a kutatótól.
Bengáli tobzoska: A globálisan veszélyeztetett állatokat leginkább pikkelyeikért keresik, amelyeket a hagyományos kínai gyógyászatban alkalmaznak. Évente megközelítőleg 10 ezer állatot koboznak el, de a szakemberek figyelmeztetése szerint az illegális kereskedelem mértéke jóval nagyobb.

William Ripple, a Cornwallisban lévő Oregoni Állami Egyetem kutatója szerint a testméret és a kihalás kockázatának mértéke közötti összefüggés ismerete eszközt ad a kezünkbe, amellyel meghatározhatjuk olyan fajok kihalásának kockázatát, amelyekről még nem tudunk sokat.

 Ellopták az orrszarvú tülkét

– Amikor hobbiként tartják a vadállatokat, az pontosan olyan, mintha kilőnék – világít rá a következő problémára Szövényi Gergely. Folytatja: – Ez sok madár- és emlősfajnál is probléma. Egyéb esetekben pedig potencianövelő vagy rákellenes hatásúnak mondott szerek készülnek a vadállatok valamely testrészéből, ezért az orvvadászok gyérítik a különböző fajok populációit. – Különösen Kínában van erre rendkívül nagy felvevőpiac. A gazdag emberek bármit megadnak legnagyobb félelmeik vélt gyógymódjára. De nincs értelme a mészárlásnak: hiszen ezek a testrészek nem gyógymódok, mindez kuruzslás. Nem kellene a tobzoskákat a pikkelyükért legyilkolni Délkelet-Ázsia-szerte, a tigriseket a karmuk, a csontjuk miatt kipusztítani a Föld színéről. Néhány évvel ezelőtt a természettudományi múzeumból elloptak egy kiállított orrszarvútülköt. Európa-szerte több ilyen eset is volt. Kilónként több millió forintot adnak az orrszarvútülökért, ami gyakorlatilag ugyanolyan összetételű, mint a mi körmünk. A feketekereskedelem miatt van olyan orrszarvúfaj, amelyből mindössze 50-60 példány él az egész világon.

Megmentjük a bálnákat?

Sokat támadták a kormányt, hogy miért megy el valaki a minisztériumból a Karib-szigetekre, hogy a bálnák védelmére adja le a szavazatát. Kérdik: „Mi közünk nekünk a bálnákhoz?" – Létezik egy bálnavédelmi egyezmény, amelynek olyan országok is tagjai lehetnek, akiknél nincsen bálna. Egyetlen bálna levadászásával sok tonna alapanyagot szereztek a kozmetikumokhoz, húst, stb. Már majdnem kipusztultak például a csukabálnák, amikor a cetek vadászatát szabályozó egyezmény megszületett. Mi is tudjuk azt képviselni, hogy márpedig a bálnákat ne bántsuk, cserébe pedig egy velünk szimpatizáns ország mellettünk szavaz az ENSZ-ben olyan kérdésben, ami viszont nekünk fontos. Ez egy politikai adok-kapok. Így is nagyon megritkultak a bálafajok, de az egyezmény következtében már több fajnak nőtt az egyedszáma.
A hosszúszárnyú bálnát már nem fenyegeti a kihalás veszélye.

Majdnem kihalt a kondorkeselyű

Sikerült megmenteni a kipusztulástól a kaliforniai kondorkeselyűt. Körülbelül 20 példány volt ismert a vadonban, amikor az állatvédők elkezdték befogni őket – mégse nézzük végig, hogy kipusztulnak! Amikor még nagy legelőcsordák voltak a mezőkön,  gyakori madárnak számított. Elkezdték őket mesterségesen szaporítani, és ma már nagyjából  300 példány él a szabadban.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

CT buktatta le az énekesnőnek hitt kasztrált múmiát

CT buktatta le az énekesnőnek hitt kasztrált múmiát
Nagyon meglepte a nem mindennapi felfedezés az Ermitázs dolgozóit. Tovább olvasom