Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Rajzok, képek, fotók 1956-ról

Ötvenhat év telt el az 1956-os forradalom kirobbanása óta, számos játék- és dokumentumfilm készült a témában. A művészettörténet azonban nem hiányolta palettájáról a forradalom idején készült képzőművészeti alkotásokat. Pedig az idő, és a kitartó kutatás bebizonyította, hogy van miről beszélni.
1956 eseményeit számtalan film, dal, vers, regény dolgozza fel a történteket, de a krónika nem lehet teljes a forradalom és a megtorlás idején készült képzőművészeti alkotások nélkül.

Ezeket viszont korántsem olyan egyszerű bemutatni, mint elsőre gondolnánk. Még a ma ismert alkotások is csak jól elrejtve, titokban maradhattak fenn, azt pedig nem is tudhatjuk, mennyi rajz, fotó, plakát veszhetett kályhatűzbe a megtorlás idején. Hosszú évtizedekig szóba sem kerültek itthon ezek a művek, nem kereste őket senki, nem hiányoztak a magyar képzőművészeti palettáról. Csupán egy-két rajz vagy plakát létezéséről lehetett tudni, de a művészettörténészek valószínűleg nem is sejtették, hogy végül több mint ezer alkotásra bukkan az, aki nyomába ered a forradalmat megörökítő műveknek és művészeknek.

Rajzok, képek, fotók 1956-ról (galéria)

Az öncenzúra automatikus volt

– Ma körülbelül 1200–1300 alkotást ismerek cím szerint, amelyek Nagy Imre újratemetése előttről valók, de ezek között vannak emigrációban készült művek is. Folyamatosan kerülnek elő a képek, nem lehet tudni mennyit rejtegetnek még – mondja Sümegi György művészettörténész, muzeológus, a téma egyetlen magyar kutatója. – Rengeteg interjút készítettem az elmúlt évtizedekben és találkoztam olyanokkal, akik még ma is rettegve mutatják az akkor készült fotóikat – folytatja.

A menekültek művészete

– A magyar emigránsok küldetésként gondoltak a forradalom emlékének fenntartására, megmutatására. Sokszor lelki kényszert éreztek arra, hogy kirajzolják magukból az átélt borzalmakat – mondja Sümegi György. A forradalom leverése után a menekültek egyik legfontosabb befogadó állomása, vagy végleges letelepedési helye Ausztria, azon belül is Bécs volt. Sokan kezdték meg vagy folytatták tanulmányaikat a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, mely a magyarok oktatásában egyébként is nagy múltra tekintett vissza. Marosán Gyula festőművész, aki csak átmenetileg tartózkodott Bécsben, arról számolt be, hogy a város megvette három absztrakt képét, hogy így segítse megélhetését. Ez akkoriban jellemző volt, tudjuk meg Sümegi Györgytől. A korabeli írott sajtó is sokat foglalkozott a magyarokkal. Az emigrációban és az itthon készült művek között felfedezhető a különbség. Egy idő után a menekültek szinte kívülről nézve örökítették meg az eseményeket. A levert forradalmat, főleg nyugaton, sokszor jelenítik meg például elesett, fekvő nő vagy férfi zászlóval letakart alakjával. Ilyen ábrázolás a Magyarországon maradt művészek alkotásai között nem fordul elő.

Úgy tűnik, a félelem kiirthatatlan jellemvonássá vált. A forradalom idején az utcákat járva halott barátokra, családtagokra bukkanhatott bárki. A Kádár-korszak alatt pedig a megtorlás lett a kulcsszó. Nem is nagyon kellett figyelmeztetni a művészeket, tudták maguktól is, hogy mivel nem állhatnak elő. Az öncenzúra tudatosan, szinte automatikusan működött, tudjuk meg a művészettörténésztől.

Ám, ez csak a képek nyilvánosságra hozatalára vonatkozott. A művészek ugyanúgy elkészítették rajzaikat, fotóikat. Az alkotás vágyát, az történelmi pillanatok megörökítésének ösztönös szükségét nem lehetett elfojtani. „Éreztem, hogy ezt meg kell rajzolni" – mondja Kusztos Endre erdélyi festőművész, arról a pillanatról, amikor a felkelők ledöntötték a Sztálin-szobrot.

Fiatal festők, képzőművészek járták az utcákat ceruzával és papírral vagy épp fényképezőgéppel felszerelkezve, tankok kereszttüzében, fegyverropogás közepette örökítették meg a történéseket, meséli Sümegi György. Ma pedig minden egyes kép hozzá tesz egy darabot a kirakós játékhoz.

Két szakasza van a forradalmi képzőművészetnek

1956 képzőművészeti alkotásainak két csoportja különíthető el létrejöttük alapján, tudjuk meg Sümegi Györgytől. – Az első csoportot a forradalom alatt, vagyis az október 23. és november 4. között keletkezett munkák jelentik. A második csoportba – leegyszerűsítve – a Kádár-korszak idején született alkotásokat sorolhatjuk – mondja.

A forradalom kezdetén, október 23-a estéjén készült például Papp Oszkár rajza a Parlament előtti történésekről. A festőművész végigment a tüntető tömeggel az útvonalon egészen az Országházig, ahol is olyan dolog történt, amit a fényképezőgépek akkoriban még nem tudtak megörökíteni: leoltották a közvilágítást. A tömeg zúgolódni kezdett, majd egyszerre fáklyaként gyulladtak meg az aznapi újságok. „Egymás újságjáról gyújtottuk meg a fáklyákat. Ezt a jelenetet rajzoltam meg" – emlékezett a művész.

Rajzok, képek, fotók 1956-ról (galéria)

De kiemelkedő helyen szerepel a forradalom alkotói között a fiatal Rapaich Richárd is, véli Sümegi György, aki nem csak rajzolt, de fotózott és írt is. Az első napokat otthon töltötte, az ablakból figyelve az eseményeket, olyan papírra rajzolt, amit talált, csupán fekete, piros és kék ceruzával, mert más nem akadt a lakásban. Különös felülnézeti rajzai a lehető legminimálisabb eszközökkel készültek. Október 28. és november 1. között 45 fényképfelvételt is készített új, Waltax Junior gépével, de naplója is értékes dokumentumként szolgál.

– Nagyon sokan járták az utcákat akkoriban. Csak rajzoltak és rajzoltak. Az ekkor készült alkotások általában nagyon reális, figuratív művek. A lehető legegyszerűbb technikával készültek, nagyon kevés az elvont alkotás. Nem is volt idő másra – mondja a művészettörténész.

A megtorlás

Az események pörögtek és kevesebb, mint két hét alatt a forradalom elbukott. Rengeteg volt a halott, ám a kormány biztosra ment: tömegesen börtönözte be a szabadságharc résztvevőit és bárkit, aki csak gyanúba keveredett.

Európai művészek is tisztelegtek a forradalom hősei előtt

Bár egyedül maradtunk, a világban erős visszhangot vert a forradalom. Számos európai művész tisztelgett az elesettek előtt. Jean Cocteau, francia költő egy stilizált emberfejet foglalt hatágú csillagba és mellé írta: „Drága magyarok, ti csillagok az égitestek között – s mindannyian költők a tett tragikus lírája által." Marc Chagall 1956 novemberében készült litográfiáján egy a gyermekét egy fenyegető madártól védő anya látszik. Oscar Kokoschka két képet is készített a magyar forradalom hatására, s noha életművében ritkán jelennek meg vallásos tematikájú művek, ezek ebbe a csoportba tartoznak. A L'eufant de Betléem 1956 a betlehemi gyermekgyilkosságokkal von párhuzamot, az Ecce Homo 1956 pedig töviskoronás Jézust ábrázol, az elesettség, megtörtség végleges bizonyítékát. Francizsek Starowieyszki, lengyel művész levágott nyakú, könnyező galamb szimbólummal emlékezett meg a forradalomról.

Az október 23-án kezdődött eseményeket ellenforradalomnak kiáltották ki. – A forradalom alatt készült képeket – amiket nem rejtettek el vagy semmisítettek meg – az ellenforradalom bizonyítékául használták fel – magyarázza Sümegi György. Így válhatott pillanatok alatt egy a szabadságot éltető kép ítéletté. Sokan emigráltak- képzőművészek is-, aki maradt azok közül mindenkit, akit csak lehetett ítélőszék elé állítottak. Volt, akit vizsgálati fogságba, börtönbüntetésre ítéltek, de olyan is, akit csak megfigyeltek vagy ellehetetlenítettek.

Ám, még ezekben az időkben is bőven születtek alkotások, nem csak a külföldön elő menekült magyarok, de az itthon maradt művészek sem hagytak fel a forradalom és a megtorlás megörökítésével. Sokan a börtönben is alkottak. Bíró Lajos, egri festőművész itt jött rá, hogy kenyérből is lehet szobrot formázni. Nyállal ragasztott, színes papírokkal vagy korommal festett munkái közül fennmaradt néhány, ám bátorságára nem ezek a munkák vallanak leginkább. A kistarcsai börtönben, egy négyfős börtönfestő csoport tagjaként a falakról leszedett szocreál képekre – Sztálin- és Lenin-portrékra például – festett magyar történelmi reprodukciókat, Székely Bertalan- és Benczúr Gyula-képeket.

Az ekkoriban született képeket, plakátokat, fotókat már véletlenül sem hozták napvilágra alkotóik. Míg a forradalom pillanataiban a megváltás gondolatától megrészegülve azt hitték szabad lehet a művészet – olyannyira, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár már 24-én kérte a forradalmi fotók beküldését –, addig november 4-e után már mindenki tudta, hogy csak addig van biztonságban, ameddig a hatóságok nem sejtik min munkálkodik, mije van elrejtve.

Rajzok, képek, fotók 1956-ról (galéria)

Az ebben az időszakban készült alkotások között vannak rejtjeles képek is, melyekről utólag még megállapítható, hogy a forradalomhoz és annak feldolgozásához kapcsolódnak, de bizonyosan olyanok is, melyekről mi már nem tudjuk száz százalékosan állítani, hogy ebbe a csoportba tartoznak. – Sajnos a vizuális jeleket nem mindig lehet visszakódolni, így lehet, hogy számunkra sok alkotás elveszett, de ezeket akkoriban értették az emberek, hisz a probléma közeli volt, hatalmas traumát éltek át. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy azok közül sem került elő még minden, amik egyértelműen ide kapcsolódnak. Találkoztam olyan túlélővel, aki jóval a rendszerváltás után bekövetkezett halála napjáig elrejtve, szekrénye aljára ragasztva őrizte 56-os fényképeit – mondja Sümegi György.

Olvasóink írták

  • 1. Byron67 2012. október 23. 11:04
    „1956 Szegeden: A forradalom szikrája fellobbant
    http://szegedpanorama.blogspot.hu/2012/10/szeged-1956-harom-het-boldogsag.html”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nők, asszonyok arcai 1956-ból

A férfiak forradalma – így is nevezik az 1956-os forradalmat és szabadságharcot. A képzeletbeli arcképcsarnoknak nincs túl sok női szereplője, akit név szerint is ismerünk. Tovább olvasom