A kietlen táj, a puszta is gyönyörű

– Nekem ez a világ közepe! Az van itt, ami ezer-kétezer éve is volt, az ős, érintetlen puszta – jelentette ki Tajti László, a Kiskunsági Nemzeti Park Tisza menti tájegységének vezetője, mikor lakhelyén, a Pusztaszerhez tartozó Munkástelepen áthaladva megérkeztünk a Büdös-szék, vagy más néven a Dongér-tó határához. Korábban, a Tömörkényhez közeli Csaj-tó mostani állapotához hasonlóan ide is halastavat terveztek, „szerencsére nem valósult meg” – fűzte hozzá László. Az 1000 hektáros Szeri-pusztán három szikes tó található, a legnagyobb a 60 hektáros Büdös-szék, és a 30-30 hektáros Hatvani csatak és Vesszős-szék. A legszebb szikes pusztába ékelődnek legelőkkel, rétekkel és semlyékkel, vagyis vizenyős, időszakosan vízborította mélyedésekkel. 

Tele élettel 

– Ilyenkor télen sem üres a puszta, tele van élettel, de kevésbé látható, és távcső kell a felfedezéséhez. Ott pihen két bíbic, arrébb nyúl fut át a száraz tómedren – mondta és mutatta már a kilátó legfelső szintjén, távcsővel a szemén Tajti László. Azzal folytatta: anno a legvizesebb időszakban 75-80 centis is volt a vízmélység Büdös-széken, ma jó ha 2 centi. 

– Általában a mederben lévő, megbújó források is táplálják a tavat, 60 ponton szivárogna fel a víz, most ezek sem működnek. A klímaváltozás itt is érezteti hatását, egymást követik a száraz, aszályos évek, az elmúlt négy is ilyen volt – közölte idegenvezetőnk Kuklis István fotós kollégámmal és velem. Ekkor már a szikes tómederben sétáltunk a tavat jelentő, jelképező távoli kicsiny vízfolt felé. Az elmúlt esztendőkben általában tél végére, tavasz kezdetére kiszáradt, majd megtelt vízzel, ami őszre újra eltűnt. Korábban tél végén mérték a legnagyobb vízmélységet. 

Egy éve nagyon száraz Bü­dös-szék, ami egyébként fontos gyülekező- és pihenőhelye a darvaknak. A korábbi évtizedekben előfordult még átvonulóként legalább 3000 pajzsos cankó és több ezer réceféle, míg például fészkelt a gulipán és a gólyatöcs. Október végén, november elején 40 ezer vadlúd és 10 ezer daru pihent a tó medrében, de akadnak, amelyek akkor is Büdös-széknél éjszakáznak, ha kiszáradt, és a Csaj-tóhoz mennek táplálékért. A 40-es években még az előbbinél is nagy volt a halbőség – árulta el a tájegységvezető. 

Lágy iszap felett 

– Álljatok meg, és figyeljétek, mit éreztek – mondta Tajti László. Elkezdett ugrálni a szikes, kemény, száraz talajon, ami mintha mozgott, hullámzott volna. 

– Ne csodálkozzatok, 2,5 méternyi lágy iszap van alattunk, azért viselkedik így a felület. Nézzétek! A „megkövesedett”, megszáradt nyomokból látni, itt két vaddisznó csörtetett át, amott őzek, ott nyúl és róka volt, és szinte mindenütt a teljes tómederben felfedezhetők, láthatók a madarak láb­­ujjai. Megismerhető mindegyik lábnyom, mesél a táj, elmondja, milyen és mennyi állat járt erre. Ott fenn, majd 1 kilométeres magasságban darvak csoportjai repülnek északra. Érzik a jó időt, mennek a Hortobágyra, és ez leg­alább a hatodik csapat, amit pár perc leforgása alatt megfigyelhettünk – sorolta és mutatta. 

Színek és halmok 

– Nagyon változatosak Büdös-szék színei: augusztusban az egész tómeder vörösbe borul a sziki libatop leveleitől, tavasszal a pusztát sárga és fehér kamillafoltok díszítik, de előfordul olyan is, amikor minden zöld – mesélte Tajti László. Elértük a pici víztükröt, közel nem mehettünk hozzá, mert pár méterrel korábban süllyedéssel fenyegető sár, iszap fogadott, aminek a színe is inkább barnás volt, míg az előző terepé szürke. 

Visszafelé bandukolva megtudtuk – pontosabban a feltett kérdésre Pisti helyesen felelt –, hogy a mindenütt látható kis repedéseket a víz és a fagy okozza a felületen. Honfoglaló eleinknek is érezhettük, képzelhettük magunkat, bár „seregtestünket” nem nevezhettük tümennek – amit 10 ezer harcos alkotott –, mert mindössze 3 főt számlált. Szóval körbetekintve az láthattuk, mint őseink 1100 éve: a pusztát kurgánokkal, a hétből két kunhalommal, amit manapság Nagycsászárné-halmának és Vesszős-halomnak neveznek. És sehol egy villany­oszlop, villamos vezeték... 

– A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság a kurgánok közül hármat kutatott, a Pusztaszer közeli Árpádot és az itt lévő Vesszőst és Nagycsászárnét. Bebizonyosodott, azokat nem a honfoglaló magyarok építették. A legendának az lehet az alapja, hogy a törzsfők, a vezérek valószínűleg ott állították fel sátraikat, onnan mindent láthattak, szemmel tarthatták népüket és seregüket is – vélekedett Tajti László. 

Visszajövünk 

Február, a téli csendesebb nyugalmi időszak nem a legszerencsésebb időpont a Büdös-szék, vagyis a Dongér-tó növény- és állatvilágának felfedezésére, vi­­szont kedvcsinálónak nem kellett jobb. Újra látni szeretnénk a már említett színekben és sok-sok madárral. – Ezt a páromnak is meg kell mutatnom! – jelentette ki lapunk fotóriportere.