Az MTV "A Hét" c. műsorában jelentette be a magyar kormány döntését, miszerint aznap 24 órakor megnyitják a magyar határokat az eltávozni kívánó NDK állampolgárok előtt minden olyan államba, amely hajlandó számukra a be- vagy átutazást engedélyezni.

A szövetségesek elismerték Ausztriát mint független államot. Jelentős területeket vesztett az egykor soknemzetiségű állam: Dél-Tirol a Brenner hágóig, Görz, Trieszt és Isztria Olaszországhoz került, Karintiában határkiigazításhoz jutott Jugoszlávia. Ausztria megkapta Nyugat-Magyarország többségében német lakosságú részét, Burgenlandot. El kellett ismernie Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország és Jugoszlávia állami önállóságát. A Saint-Germain-i békeszerződés megtiltotta Ausztria csatlakozását Németországhoz (Anschluss-tilalom), valamint a legkisebb mértékűre korlátozták haderejét - éppúgy, mint Németországban -, és szintén jóvátétel megfizetésére kötelezték.

Séta közben Luigi Luccheni olasz anarchista megtámadta és leszúrta. A németek népszerű "Sissi" hercegnője a Wittelsbach-családból származó Miksa bajor herceg második leánya volt. Erzsébet hercegnő 1854-ben ment hozzá Ferenc József osztrák császárhoz. Szépségével és kedvességével nagy népszerűségnek örvendett. A családot ért tragédiák - többek között fiának, Rudolf hercegnek az öngyilkossága - súlyos depressziót okoztak nála, amelyet hosszabb európai utazásokkal próbált enyhíteni. Nehezen viselte a szigorú bécsi udvari etikettet, ezért többnyire Korfun az Achilleion kastélyban, vagy Magyarországon, Gödöllőn tartózkodott.

Márkus József Budapest főpolgármesterének húga. 1901-ben készült az első magyar film, az "A táncz" címmel forgatott némafilm.

Nagyszombaton 56 éves korában, súlyos betegség következtében halt meg. I. Károly (Róbert) és Erzsébet lengyel hercegnő gyermekeként két bátyja korai halála után, 3 éves korában trónörökös lett. A nyilvánosság előtt 1335-ben, a visegrádi kongresszuson szerepelt először, majd megkapta az "Erdély hercege" címet. Apja halála után, 1342. július 16-án lépett trónra, és július 21-én koronázták királlyá Székesfehérvárott. Jelentős befolyást gyakorolt a kormányzására erős akaratú anyja. 1345-ben meghódolásra kényszerítette Horvátországot, 1346-ban a Velencei Köztársaság ellen indított - majdnem haláláig tartó - háborút, amelyben időnként alulmaradt. 1358-ban megkapta egész Dalmáciát, a szigetekkel együtt. Érvényesíteni akarta a magyar Anjouk itáliai trónigényét, valamint megbosszulni öccse, András herceg meggyilkolását, így 1347-48-ban és 1350-ben is személyesen vezetett hadjáratot Nápolyba Johanna királynő ellen. Végül 1352-ben véglegesen feladta itáliai terveit. Több hódító hadjáratot vezetett a Balkán félszigetre, végül sikerült Szerbiát a vazallusává tennie. A Keleti-Kárpátokon túl is viselt hadat. Nagybátyjával, III. Kázmér lengyel királlyal többször részt vett a litvánok és a tatárok elleni hadjáratokban. 1370-ben, Kázmér halála után megörökölte a lengyel trónt, ahol először anyja, majd Oppelni László herceg kormányzott. 1372-ben oroszországi vajdaság néven birodalmához csatolta Halicsot is. 1377-ben, az európai uralkodók közül elsőként délre küldött serege nagy győzelmet aratott I. Murád szultán serege fölött, és egy évtizedre megállította a törököket. 1378-ban Mariazellben templomot építtetett a győzelem emlékére, valamint a magyar zarándokok által rendszeresen felkeresett aacheni kápolnát is gazdagon megajándékozta. A magyar királyok között leginkább ő képviselte a lovagi eszméket, uralkodása idején nagyobb mértékben terjedtek el a lovagi szokások, a Szent László- és a Nagy Sándor-kultusz. 1367-ben megalapította a pécsi egyetemet. Élete utolsó éveiben a leprához hasonló betegségben szenvedett, amelyet türelemmel és keresztényi alázattal viselt. Az általa építtetett Katalin-kápolnában temették el Székesfehérvárott.