2023.03.24. 14:40
Munkástelepen születtek és élnek
Idén április végén ünneplik a Pusztaszerhez tartozó Munkástelep 100 éves fennállását, és a centenáriumra kétnapos, hajnalig tartó bállal záruló ünnepségsorozattal készül a falu. Keresik azokat is, akik elszármaztak a község „kisbolygójáról”, hogy ők is részt vehessenek a színes programokon. Munkástelepen született helyiekkel beszélgettünk.
Kósa Erzsébet nagyszülei és szülei fényképével szülőháza előtt.
– A munkástelepi embereknek köszönhetem, hogy annak idején Pusztaszeren maradtunk
– kezdte beszélgetésünket Máté Gábor polgármester. – Méltatlan körülmények közé kerültünk, a 4 éves Bencével és az újszülött Somával a falusi TSZ-házból ki kellett költöznünk Munkástelepre, az iskolában kialakított szolgálati lakásba. Februárban, hóesésben a két kicsivel. Úgy volt, elmegyünk, ki sem pakoltunk és kerestük az új állást, de a helyiek nagyon kedvesek voltak, barátokra leltünk. Így maradtunk, építkeztünk és letelepedtünk Pusztaszeren – mesélte. Hozzátette, a munkástelepi 5 év jelentős szerepet játszott abban, hogy Bence megszerette a természetet és azon az úton indult el, melyen most is jár.
A központi településtől 13-14 évvel idősebb Munkástelepnek idén, április 29-én és 30-án kétnapos programsorozattal ülik a centenáriumát. A méltó megemlékezéshez folyamatosan gyűjtik az információkat, az erre az alkalomra létesített Facebook-csoporttal is, melyen fényképeket, dokumentumokat tesznek közzé, és így szeretnék azokat is elérni, a közös ünnepre invitálni, akik elszármaztak Munkástelepről.
– Interneten az újságok archívumait is átnéztük, több cikket találtunk Munkástelepről, főleg a 40-es, 50-es évekből. Ez azért is fontos, mert őszre – a színes programok, az emlékezés folytatásaként – szeretnénk kiadni Tábith Márton memoárját, kiegészítve új információkkal és egykori fotókkal
– közölte Máté Gábor. Beszélgetésünket, azt is írhatnám, időutazásunkat a helyszínen folytattuk. Először Kósa Erzsébethez látogattunk el, akinek a nagyszülei az első letelepedők között voltak, édesanyja, Domonkos Erzsébet 1935-ben és ő 1954-ben Munkástelepen is születtek.
– Édesanyám és a mamám sokat mesélt az első évekről, arról, hol mérték ki az első telkeket, kik, honnan érkezett emberek laktak itt akkor. Szép emlék, hogy a lakodalmunkat az iskolában tartottuk
– mondta Erzsébet. Közben elsétáltunk ahhoz a pici, mostani otthonuk mellett álló házhoz, ahol meglátta a napvilágot, szólt arról, hogy szinte mindenkit befogadtak hosszabb-rövidebb időre, így előfordult, hogy ők egy kis szobában húzták meg magukat, és még az istállóban is akadt lakó.
A 96 kimért porta egyikén, az Árpád utcában született Baranyi Béláné Anna, aki sokakhoz hasonlóan Munkástelepen élte le az életét.
– Szeretek itt, nem mennék el semmi pénzért. Csendes, nyugodt, összetartó a közösség és szeretettel fogadunk minde
nkit – sorolta Anna.
Róla és családjáról tudni kell, hogy az anyósa, a testvére, a lánya, az unokája és a távolabbi rokonok közül is többen, összesen közel húszan a telepen laknak. Az anyós, id. Baranyi Béláné Erzsi néni augusztusban tölti a 94-et, és ezzel ő a legidősebb a három utcás faluban, és természetesen szintén ott látta meg a napvilágot. Találkoztunk vele, majd pár perc múlva a boltnál a legfiatalabb, január 2-án született lakossal, János Zalánnal. Munkástelep valóban egy nagy család.
