A saját szája íze szerint formálta a nép az ősi történeteket

2020.02.07. 12:00

Alig fél évszázados a Parasztbiblia kötete

A Parasztbiblia mítoszoknak, mondáknak, legendáknak, népmeséknek és példázatoknak a gyűjteménye. Mint önálló műfaj nem létezik, ez egy megszerkesztett gyűjtemény, amelyet Lammel Annamária és Nagy Ilona állított össze a nyolcvanas évek elején.

Kancsár Tímea

A Parasztbiblia tartalma ugyanolyan fogalmi keretek között mozog, mint a Szent Bibliáé.

– A történet úgy kezdődött, hogy a két világháború után Berze Nagy János más néprajzkutatókkal együtt kezdett el meséket gyűjteni, és megpróbálták őket tipologizálni. Mégpedig az alapján, hogy melyik mese­típusba tartoznak az egyes történetek – mondta Kulik Melinda. A szegedi Alsóvárosi Tájház vezetője folytatta: Nagy Ilona szintén bekapcsolódott ebbe a gyűjtőmunkába a háború után, és ekkor találkozott bibliai témájú szövegekkel is. Lammel Annamáriával keresztezték egymást az útjaik, és kiderült, hogy mindkettőjüknek vannak hasonló történeteik. Ők ketten ezeket szépen sorba szedték a bibliai és mitologikus rendet követve. A Parasztbibliában is van teremtéstörténet, Noé története és így tovább. A tartalma ugyanolyan keretek között mozog, mint a Szent Bibliáé.

Megbüntették, ha nem figyelt a misén

– Ahhoz, hogy a Parasztbibliához ezek a biblikus történetek létrejöhessenek, nagyon fontos volt, hogy a parasztok találkozzanak a Szentírással. Ez igen korán megtörtént, hiszen már Szent István is elrendelte, hogy a papok magyarul prédikáljanak. Az esztergomi zsinat mondta ki, hogy mit kell tartalmazniuk a vasárnapi miséknek: evangéliumot, szentleckét, a hiszekegy és a miatyánk imádságokat. Ami a szentleckében és az evangéliumban elhangzott, azt a papoknak el is kellett magyarázniuk. És ha valakit rajtakaptak, hogy nem figyelt oda a mise alatt, azt megbüntették. Az idősebbeket megdorgálták, a fiatalabbakat pedig nyilvánosan a templomban megvesszőzték – tudtuk meg Kulik Melindától.

Mária és Jézus születésének története

A néprajzkutató hozzátette, már az első századtól léteztek úgynevezett apokrif irodalmak. A nevüket onnan kapták – a bibliai könyvekhez hasonló zsidó és keresztény iratok –, hogy ezeket az egyház nem kanonizálta, vagyis nem fogadta el.

– A tridenti zsinat döntött arról, hogy mely iratok használhatók evangéliumnak. Ilyen apokrif történet például Jakab ősevangéliuma, amely Mária és Jézus születéséről szól. Vagy ott van Tamás evangéliuma, amelyet a gyermekség evangéliumának is szoktak nevezni, mert sok történet van benne a kis Jézusról. Továbbá Péter cselekedeteinek a gyűjteménye, amely Szent Péterről szól, és a második században jött létre. Erre az apokrif irodalomra vezethető vissza az, hogy a magyar folklorisztikában rengeteg olyan történetünk, mesénk van, amelyekben Krisztus urunk Szent Péterrel lejön a Földre és teremtenek.

Máriának szoros volt a napirendje

A ferences rend tagjai is, ahhoz, hogy a híveket megnyerjék, elkezdtek a kánoni könyvek mellett apokrif iratokat is mesélni. Ilyenformán is terjesztették és próbálták közelebb hozni az emberekhez a keresztény vallást. Kopcsányi Márton ferences szerzetes, egyházi író például megírta A bódog Szűz Mária életét 1631-ben. Leírta benne, hogy Máriának mi volt a napirendje: virradat előtt imádkozott, aztán reggeltől három óráig Jézus szenvedéseinek a helyét járta körbe, háromtól kilencig pedig szőtt és varrt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában