Gárdián Gábor tankönyve forradalmasíthatja a kínai zeneoktatást

– Mi motiválta a Gárdián Gordonkaiskola megalkotására?

– Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan az ország legjobbjai között játszottak a tanítványaim. A kollégákkal mindig összeültünk a versenyeken, és beszélgetéseink során világossá vált, hogy nincs igazán jó csellóiskola. Ami volt, már akkor elavultnak számított. Mindannyian azon gondolkodtunk, hogyan gyűjthetnénk össze a tanításhoz elengedhetetlenül szükséges anyagot. Elkezdtem tehát összeállítani egy kéziratot Borgulya András zeneszerző segítségével. Halála után Huszár Lajos zeneszerzővel folytattam a munkát. 1992-ben jelent meg az első kötet, azóta további négy látott már napvilágot, az utolsó két kötet elkészítése pedig jelenleg van folyamatban.

– Mi adja a kötetek különlegességét?

– Sanghaji csellisták azt mondták, hogy ez a sorozat a világ legprogresszívebb, legelőremutatóbb iskolája. Ők Kínában nagyon szeretnének a komolyzenéhez kötődni, de a kottaírásuk is más, mint az európai hagyományok, emellett zeneelmélet- és szolfézstanítás sincs náluk. A gordonkaiskola-sorozat egy zeneelméleti forgatókönyv is egyúttal, mely a zenélés alapjait lexikonszerűen tartalmazza, kiváló muzsikák kíséretében. Onczay Csaba Kossuth-díjas gordonkaművész egyszer viccesen megjegyezte, mikor megmutattam neki a kéziratot: „Annyira logikus és áttekinthető, hogy ehhez nem is kell tanár. A gyerek végiglapozza, és megtanul csellózni.”

– Hogyan került kapcsolatba a Shanghai Music Publishing House kínai zeneműkiadóval?

– A feleségem elkezdett kínaiul tanulni, ez adta az ötletet. Bementem a szegedi Konfuciusz Intézetbe, és megmutattam az akkori vezetőnek, Szentmártoni Líviának a kottát. Mohr Richárd, a jelenlegi igazgató és dr. Cao Hang kínai igazgató azonnal teljes mellszélességgel az ötletem mellé álltak, és rengeteget segítettek, hogy kapcsolatba kerülhessek a kínai csellistákkal és a zeneműkiadóval.

– Kínai tartózkodása során milyen tapasztalatokat szerzett a kínaiak mentalitására vonatkozóan?

– Négy és fél hónapot töltöttem Kínában. A mentalitásuk alapköve, hogy mindenben a legjobbak akarnak lenni a világon, így a zeneoktatásban is. Kína több tartományában bevezették már, hogy érettségiig minden gyereknek két hangszerből le kell vizsgáznia: egy tradicionális kínai és egy nyugati hangszerből. A két hagyomány szimbiózisban él egymás mellett náluk. A zenei képzés a lelki fejlesztéssel egyenértékű. A legnépszerűbb hangszer a zongora, de azt mondták, a gordonkaiskolám révén a cselló elnyerheti a második helyet. Mindemellett alaptermészetüket tekintve tiszta lelkűek, segítőkészek, és roppant fontos számukra a tisztelet. Tisztelik az idősebbet, a tanárokat, a tehetséget, amit azonnal felismernek, és kiemelik.

– Jelenleg hol tart a sorozat kínai verziója?

– A megállapodás az első négy kötet kínai kiadását tartalmazza, melyek átdolgozása és nyomdai előkészítése zajlik jelenleg. Eddig is benne voltak a különböző nemzetek dalai, darabjai, zeneszerzői, most pedig új, izgalmas színnel, kínai dalokkal bővítjük a köteteket. Az új kiadás magyar-angol-kínai nyelven jelenik majd meg egy-két éven belül.