Nyári gyermekkor

Valószínűleg soha nem lehet annyi mosolygós, boldog gyereket lehet látni az iskolákban, mint az utolsó tanítási napon. Ünnepnap ez nekik, hiszen végre eljött a nyári szünet, holnaptól ráadásul itt a meleg is, így semmi nem ronthatja el a vakáció örömét. Lesz két és fél hónap szabadságuk, ami nem a dolgozatokról, felelésekről, házi feladatokról és a lecke bebiflázásáról szól, hanem a pihenésről, szórakozásról, barátokról – mindenről, ami pozitív élményeket hoz nekik és szép emlékekké válnak. 

Valahol azért kicsit szomorú ez, hogy hatéves kortól ennyi felhőtlen öröm jut csupán: évente két és fél hónap. Hiszen a gyermekkornak nem a kemény munkáról kellene szólnia, mégis a mai világban ez a legjellemzőbb. Az iskola önmagában is nagy teher, de mellette sokaknak ott vannak a különórák, edzések és művészeti foglalkozások. Talán bele sem gondolunk, de a tinédzserek sok esetben már keményebben és magasabb óraszámban dolgoznak, mint azok a felnőttek, akik ezért fizetést kapnak. Sőt, egy gimnazistának már a hétvége is csak abban különbözik a hétköznapoktól, hogy talán kicsit tovább alhat, de a tanulás akkor is a program része, csak maximum nem az iskolapadban, hanem saját ágyban vagy íróasztalnál. Az elhivatottak tehát heti hétnapos munkarendben tolják. Vajon melyik felnőtt csinálná ezt utánuk?

Szóval ne sajnáljuk tőlük ezt az időt, és nézzük el nekik, ha esténként kicsit hangosabbak vagy tovább rugdossák a labdát a téren, mint máskor. Ha bandáznak a Tisza-parton vagy éjszaka a kelleténél vidámabban bandukolnak haza a szórakozóhelyről. Ők most töltik a szabadságukat, élik azt az életet, amit ilyenkor kell. És mondjuk ki: meg is érdemlik.