Olimpiára fel

Bizonyos körök nehezen tudják kezelni, ha magyar sportsikerekről esik szó, mondván, hogy az is csak ingyencirkusz, parasztvakítás, a kormányzati propaganda része. Nem jó érzés nekik, ha győz a fociválogatott (különben is, micsoda irredenta dolog, hogy a Nélküledet éneklik a stadionban…), rosszul esik, ha van kire büszkének lenni, de szintén fájdalmas élmény számukra egy világszinten is jelentős sportesemény elnyerése, majd hibátlan lebonyolítása.

Márpedig a nemrég véget ért atlétikai világbajnokság épp ilyen volt. Az olimpia és a focivébé utáni legjelentősebb sportrendezvény flottul zajlott: szurkolók, sportolók és sportvezetők is egyaránt elismerően nyilatkoztak a csodálatos Budapestről. Sőt, a dicsérő mondatok között Sebastian Coe, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke azt is megjegyezte, „Budapest tökéletesen alkalmas város lenne egy olimpia megrendezésre is”. Erre a kormányzati oldalon is bőven megvan a szándék: az elmúlt évek nagy, hazai rendezésű sporteseményei is mind abba az irányba mutatnak, hogy bizonyítsuk, készen állunk rá, ide nekünk az oroszlánt – azaz az olimpiát – is. Ennek a folyamatnak a megkoronázása volt az atlétika vébé, így az örökös sopánkodók bizony hamarosan újfent elővehetik a kedvenc „minden rossz, nem vagyunk képesek semmire, úgyis mindent ellopnak” mantrájukat. A Momentum már bejelentkezett, hogy amennyiben pályáznánk a 2036-os olimpiára, ők természetesen fellépnének ellene. 2017-ben még sikerült megfúrni a 2024-es budapesti rendezést, azóta azonban az eltelt idő bizonyította, mind infrastruktúrában, mind szervezésben felvesszük a versenyt a külföldi helyszínekkel.

Az 1920-as játékokat már megkapta Budapest, de végül a világháború miatt nem mi rendezhettük meg az olimpiát. Hátha 2036-ban kárpótol ezért minket a sors.