2024.02.25. 10:57
A bolgárkertészek hazájában járt Mód László néprajzkutató
Eljutott a bolgárkertészet őshazájába Mód László néprajzkutató, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, abba a térségbe, ahonnan a 19. század utolsó harmadában hazánkba érkeztek meghatározó tudásukkal a kertészek. Ezzel új utakra lépett a téma kutatása, és a Bulgáriában szerzett tapasztalatok alapján a bolgárkertészet hagyományaira, valamint a szentesi paprika hírnevére akár turizmust is lehetne építeni.
Mód László évtizedek óta kutatja a bolgárkertészet ránk gyakorolt hatásait. Fotó: Darók József
Már a második ciklusban tart az az akadémiai csereprogram, ami a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei és a Bolgár Tudományos Akadémia néprajzi kutatóintézete között létesült. A bolgárkertészet iránt érdeklődő kutatók számára lehetőséget teremt arra, hogy a bolgár szakemberek kutassák az itteni bolgárkertészek történetét, illetve magyarok is kimehessenek Bulgáriába, megnézni azokat a településeket, ahonnan hazánkba érkeztek. Az SZTE adjunktusa, a Koszta József Múzeum néprajzkutatója is csatlakozott a csereprogramhoz, miután tavaly júniusban vendégül láttak Szófiából három kutatót, akik egy szegedi konferenciáról látogattak át Szentesre.
Eredeti tárgyi emlékek Maradtak utánuk
– Megnéztük a bolgárkertész emlékművet, voltunk kint Szegváron, áttekintettük a múzeum kiállításait, anyagát, megmutattam nekik a Kurcát, aminek vizéből a bolgárok először öntöztek. Tavaly novemberben pedig a csereprogram keretében pesti kollégákkal ellátogattunk Szófiába, ahol a néprajzi múzeumban tartottunk előadásokat kutatásainkról. Az egyik nap elmentünk a Ljaskovec nevezetű településre, ami nincs messze Szentes egyik testvérvárosától.
– Sevlievo és Szentes kapcsolatát a bolgárkertészet kapcsolja össze, bár nem ez a település volt a fő kibocsátó annak idején – mutatott rá Mód László. A testvérváros küldöttségével egyébként a lecsófesztiválon is találkozott, és kiderült, az egyik képviselő családjából is érkeztek bolgárkertészek Magyarországra. De igazából a központ Ljaskovec környéke volt, ott létesült a bolgárkertész-múzeum is, ahol bemutatják tárgyaikat. Nagyon sok fotó is látható, mert képeket küldtek vissza a szülőhelyükre, meg egy nagy vízikereket is felállítottak a múzeum udvarán, az emlékmű az itt használt eszközt is idézi. A tárgyi kultúrát, amit idehoztak a kertészetbe, ott eredetiben lehetett látni, össze tudták hasonlítani az ottani elnevezésüket az idehaza ismertekkel – mesélt tanulmányútjáról Mód László.
A bolgárok mit vittek magukkal?
Említett egy nagyon fontos dolgot: a bolgárkertészek külföldön szerény körülmények között dolgoztak, minden megspórolt pénzüket hazavitték, a külföldön látott építészetet, vagy öltözködést követték.
– Erre is láttunk példát a múzeumban, a thonet székek mintáját a visszatérő bolgárkertészek vitték magukkal, illetve a nők öltözetére is hatott a vendégmunka, tehát a saját népviseletüket levetkőzve már inkább nyugatias, polgári ruhákat kezdtek hordani – magyarázta a kutató.
– Ez egy nagy élmény volt, hiszen eddig csak azt kutattuk, ahogyan a bolgárkertészek ide hatottak, illetve az itteni tevékenységüket, viszont jó volt látni az eredeti településeket, ahonnan letelepedtek környékünkön a bolgár családok, akiket sikerült beazonosítani. Nagyon sokan hazamentek, sokuknak csak egy időszakos migráció volt. Akik itt maradtak, azok ide nősültek, ez tartotta itt őket –mondta Mód László.
Erősítenék a kapcsolatokat a kultúrák között
Tervek között szerepel időszaki vándorkiállítás keretében, akár a testvérvárossal és a ljaskoveci kertészeti múzeummal közösen, a szentesi és környékbeli bolgárkertészek történetét elvinni Bulgáriába, hogy ők is lássák, ebben a térségben hogyan éltek, hogyan hatottak a mindennapokra őseik.
– A migrációnak főleg a negatív hatásait halljuk, ez pedig pont egy pozitív hatás, amiből a befogadó és a kibocsátó közösségek is nyertek. A bolgárkertészek egy tudást adtak át, ami nagyon sok embernek egzisztenciát jelentett a térségben is – emelte ki a néprajzkutató. 1875-től kezdődően Szegváron voltak az első telepek, ahonnan az árasztásos öntözésen alapuló, intenzív zöldségtermesztés Szentes környékén széles körben elterjedt. Hazánkban a kiegyezést követően egyre nagyobb embertömeg került be a városokba, és elszakadva falusi környezetétől nem tudta megtermelni a zöldségféléket. Ez volt az a piaci rés, amibe be tudtak helyezkedni, és a kertészeti technológiájuknak köszönhetően viszonylag korán tudták értékesíteni az árujukat.
Étkezési paprikát és padlizsánt hoztakA témának jellegzetes része, hogy a magyar gasztronómiára hogyan hatottak a bolgárok. Az biztos, hogy előttük nem volt idehaza étkezési paprika.
– Konkrét hatásokat sikerült kimutatni, erről régebben írtam is cikket, például hogy a padlizsánt hogyan terjesztették el. A harmincas években egy bolgárkertész összegyűjtötte a recepteket, ezt ki is adták, Szentesen is osztogatták a magyaroknak, mert ez a zöldség ismeretlen volt – tudtuk meg Mód Lászlótól.
Az eddigi kutatások arra irányultak, hogyan hatottak a befogadó közösségekre. Szentes ebből a szempontból kuriózum, tudomása szerint sehol máshol az országban a bolgároknak nem volt ilyen hatása. Ugyanakkor a hagyományoknak mindenképpen nagyobb teret kellene szentelni a mostaninál. Ez már tényleg az örökségünk – hangsúlyozta a kutató.
Turisztikai attrakció rejlik benne
– A szentesi múzeumban ez a téma korábban nem jelent meg, jelenleg csak egy szelete a gazdálkodást bemutató kiállításon. Nyilván az állandó kiállítások egy idő után elavulnak, újakat kell rendezni, és szerintem nagyon izgalmas lenne, ha egy állandó kiállítást a kertészetnek szentelnénk. Ezt nem úgy képzelem el, hogy csak a bolgárokról szólna, hanem bemutatná a változásokat, akár napjainkig eljutva. Ez a téma Szentesen kiemelten fontos lenne, mert egy identitáselem is, ezért megjelenhetne egy nagyobb szabású tárlaton. Az ötlet a ljaskoveci múzeumból jött, ahol kiállítottak egy makettet, ami egy teljes bolgárkertészetet mutatott be, melegágyi üvegekkel, vízikerekekkel, épületekkel. Akár itt is egy látogatóközpontként működhetne, egy bolgárkertésztanyát meg lehetne jeleníteni a Kurca mentén. Be lehetne mutatni az öntözési technikákat, azok változását, ökofarm jellegűen. Aztán ott van a Szalva-hagyaték, a kutatóállomás története, tehát itt nagyon sok szál van, amit szerintem érdemes lenne összefogni, turizmust is lehetne idevonzani vele. Az országban Szentes egyenlő a paprikával, ebben több lehetőséget is látok. Az örökségturizmus tipikus példája lehetne – magyarázta.
Egy bolgár kutatóintézetből indult egy bolgárkertész kulturális útvonal terve, ebben Szentes is helyszíne lehetne, például az ortodox templom, ahol a korabeli levéltári, anyakönyvi források szerint házasságot kötöttek. Szegváron is van még olyan ártézi kút, amit bolgárkertész, a Nedelkovics család fúratott – említett példákat Mód László.
