Kétmilliós lecke

Többször írtam már ezen a helyen – elsősorban figyelemfelkeltésként – a különböző trükkös csalásokról, átverésekről. Közös jellemzőjük ezeknek, hogy csak akkor működnek, ha célpontjuk az átlagnál is jóhiszeműbb, esetleg kevésbé tájékozott. Szerencsétlen esetben ilyenkor akár millióktól is megszabadíthatják az illetőt. Mint az egyik ismerősömet a napokban – ezért is hozakodok elő megint a témával.

Dióhéjban az történt, hogy az egyik pénzintézetre hivatkozva, amelyiknek tényleg ügyfele, felhívták, mondván: baj van a bankszámlájával, vegyen ki róla minden pénzt és helyezze biztonságba az ő közreműködésükkel. Hozzátették, a dolog szigorúan bizalmas, ne szóljon róla még a családtagjainak se. Az illető minden megtakarítását magához vette készpénzben, azt az utasítást kapta, hogy az összeget vigye be a vármegyeszékhelyre, egy megadott helyre.

Hősünk a trükkös csalókkal telefonkapcsolatban maradva taxit fogadott, Szegedre utazott, majd az instrukcióknak megfelelően egy kihelyezett zárt dobozba tette a bankjegyeket. Közben azzal nyugtatták, az ügylettel kapcsolatos szerződést hamarosan eljuttatják hozzá. Miután jelezte, hogy végzett, azt mondták neki, most már értesítheti a rokonait. Ez hazafelé menet ütött szöget a fejébe, és vissza akarta hívni a számot, amelyről keresték – addigra viszont a géphang azt mondta, ezen a számon előfizető nem kapcsolható.

Ismerősöm a hatóságokhoz fordult, ahol kiderült, nem ő az első áldozat. A pénznek, mondja, alighanem bottal ütheti már a nyomát. Szegényebb lett 2 millió forinttal és gazdagabb egy tanulsággal: érdemes gyanakvóbbnak lenni.

Neki ez sokba került – aki viszont olvasta soraimat, annak csak néhány percbe.