Szent István, oroszlán és bikafej is díszíti a szegedi homlokzatokat – Galéria

A szegedi fejes házakkal nem először foglalkozik lapunk – az első cikket 1937-ből találtuk, az utolsó március 15-én került fel online felületünkre. Akkor Kossuth és Petőfi feje állt a középpontban, de találhatunk állatfejeket, klasszicizáló és szecessziós figurákat, mitológiai alakokat is a falakon, ha nem csak a lábunk elé nézünk a szegedi utcákon.

Személyek, szakmák a falakon

Szegeden nagy hagyományuk volt a fejes házaknak. Szakmát vagy személyeket formáztak így meg előszeretettel, akikhez valamilyen módon kötődtek, foglalta össze lapunknak Tóth István történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum helytörténeti és irodalomtörténeti osztályának vezetője, de kapcsolódhatott a díszítés a közterülethez is, ahol a ház állt.

Általában tehetős polgárok díszíttették ilyen módon a házaikat.

Az elmúlt hónapokban jelent meg írásunk a szegedi bikafejes házról a Petőfi sugár­úton: Ribizsár Gyula hentesmester rakatta fel a fejet címerként az épületre. A Kisfaludy utcában, Alsóvároson, egykori patkolókovács házának homlokzatán pedig egy lófejet találunk ma is.

Az ár nem vitte el az ál­lam­fér­fit

Hogy milyen régi ez a hagyomány, azt az is mutatja, hogy a felismerhető személyeket formázó díszítések mind olyan házakra készültek, amelyek a nagy árvíz előtt épültek.

Sajnos nagy részüket elpusztította az ár, vagy lebontották a víz után. Enyedi Zoltán, aki lapunk fotóriportereként is tevékenykedett, örökítette meg a megmaradtakat az 1980-as évek elején. Kossuth Lajos, mint már megírtuk, megtalálható a Petőfi és a Kálvária sugárút egy-egy épületén is, utóbbin Petőfi Sándor is képviselteti magát.

Kossuth közelében ma egy hatalmas álomfogó függ a falon, az egyik üzlet tartozékaként. Érdekes együtt látni a kettőt. Az épületek a nagy árvíz előttiek, a díszítő domborművek anyaga pedig épületgipsz, amely kötőanyagának köszönhetően jól viseli az időjárás viszontagságait. Szintén 1879 előtt épült az Osztrovszky család háza az Osztrovszky József szegedi reformkori politikus nevét viselő utcában, az épületen Osztrovszky fejét láthatjuk ma is, mesélte Tóth István.

Szent István feje modern házon

Épületgipsz volt az anyaga a Szent István-domborműnek is, amely 1984-ig a Vidra utca sarkán álló házat díszítette. A történész jegyzi a cikket a Délmagyarország 1984. március 24-ei lapszámában, amiből kiderül, hogyan mentették meg a Móra Ferenc Múzeum munkatársai a domborművet. Amikor észlelték a bontási munkálatokat, és kiderült, hogy a ház életveszélyessé vált, sikeresen levették a gipsz domborművet. Azóta is a helytörténeti gyűjtemény része, de a múzeum restaurátorai készítettek róla két hű másolatot.

Az egyik ma az egykori István-fejes ház helyén álló modern épület homlokzatán látható. Akárcsak IV. Béla reliefje a Tisza Lajos körút és a József Attila sugárút sarkán álló házon – de az a huszadik század második felében készült, mint az épület, nem egy régi dísz mása.

Nyomtalanul eltűnt a török

Nemcsak épületgipszből, hanem – főleg korábban – terrakottából, fémből és kőből is készülhettek ilyen jellegzetes díszek, tudtuk meg a szakértőtől.

A Grünn Orbán-ház erkélyének történetét többször megírta már lapunk is: elterjedt a hiedelem, hogy Attila koporsójának egy darabja van a kovácsoltvas korláton. A dombormű római harcost ábrázol, a vaslap egy XVIII. századi vaskályhához tartozott egykor, de az épületet Attila-fejes házként is emlegetik.

Rendhagyó volt a Törökfő-ház éke is, amelyben ma az agrárkamara működik, a turbános török fej ugyanis kőből készült. 1937. október 5-én jelent meg a Délmagyarországban a cikk, amely Kováts István építőmester feljegyzéseiből is merített.

A Fekete házat is „jegyző” szegedi építőmester saját házát húzta fel a Kossuth Lajos sugárút 17. alatti telekre, 1858-ban kezdődött az építkezés. Cs. Sebestyén Károly cikke szerint neki köszönhető, hogy a szegedi vár kövei megőrződtek a múzeumnak – de az, hogy honnan került a kőfej a „Törökfő-ház” második emeleti ablaka alá, nem derült ki. Beszélték, hogy egy másik házról vették le. Amikor egy felújítás miatt elmozdították, állítólag 1714-es évszámot találtak belevésve.

Ló, bika, oroszlán

A cikk megörökít egy régi történetet: osztrák fináncok bérelték a lakások nagy részét, és egyikük a fejet le akarta szedetni. Azt mondta, „a ház nem korcsma, sem vendégfogadó, hogy ilyen címere legyen; az császári-királyi hivatal”. A török fej maradt a helyén, pedig még egy katonai bizottság is kiszállt a szegedi várból. Tóth István még maga is látta fiatal muzeológusként, az 1980-as évek második felében azonban nyomtalanul eltűnt egy felújításnál. Bálint Sándor Szeged utcaneveiről szóló cikkében írta a Délmagyarország 1943. május másodikai számában: a mai Török utca régi neve Török fej utca volt, a török fejes ház után.

Bár a fent említett állatfejes házak a nagy árvíz után épültek, van egy másik ismert épület a városközpontban, amelynek a sarkán egy nem őshonos állat kapott helyet. Az oroszlános háznak is mondott Dáni-ház a Dáni utca és a Kálvária sugárút sarkán 1810 körül épült, Vedres István tervezte: egykori lakóházát is oroszlánokkal „látták el” a Klauzál téren. Lánya, Rozália élt benne férjével, Korda Jánossal. Lányuk, Korda Terézia férje volt Dáni Ferenc főispán.

Négyembörös ház és kültéri freskó

Több szegedi épület falán láthatók szecessziós vagy éppen klasszicizáló stílusú női vagy férfifejek, amelyeket nem lehet személyhez kötni, de akár egész mitológiai alakokat is találunk. A Tisza Lajos körút 81. alatti Négyembörös házon – egykori tulajdonosa után Preszly-háznak is nevezték – ilyen figurák, épületgipsz szobrok tartják az erkélyeket. Messziről úgy festenek, mintha telefonálnának. Sok kisebb fej vakolatdísz, úgynevezett sgraffito: ez a freskófestészet kültéri megjelenése, ugyanazzal a technikával készül, tudtuk meg Tóth Istvánról. Erre példa a szegedi nagyposta épületével szemközti ház.