Felnőni Szent Márkhoz

Iskolás osztálykirándulások megvetett és mélyen lenézett része a múzeumok meglátogatása. Ezt fölösleges tagadni, szépíteni, ez tény. Majd minden gyerek és tinédzser szeretne minél gyorsabban túl lenni az unalmas művek megtekintésén. Aztán egyszer csak ez a gyerek, vagy tinédzser megöregszik és rájön, hogy talán nem is akkora hülyeség múzeumba járni.

Biztos a képen látható urak is így voltak ezzel, akik még nem is mind öregedtek meg igazán. Gyerekkorukban ők is nyűgként tekintettek a múzeumlátogatásra, aztán eltelt gyorsan néhány évtized és itt üldögélnek a milánói Brera képtárban Gentile és Giovanni Bellini olasz reneszánsz művészek olajfestménye, a Szent Márk prédikál Alexandriában című, 26 négyzetméteres mű előtt és azon gondolkodnak, hogy találhatták ezt annyira unalmasnak gyerekkorukban.

Elgondolkodhatnak azon, melyik részeket melyik testvér festhette és miért kellett levágni a kép tetejéből egy csíkot. Az is gondolkodóba ejtheti őket, hogyan mosta össze a történelmet és helyszíneket a művész, aki velenceieket és muszlimokat festett egy olyan helyre, ami nem is Velence, de nem is Alexandria, hanem egy olyan képzeletbeli város, amelyben a két helyszín keveredik. Gyerekként erre biztosan nem gondoltak. Ehhez fel kellett nőni.