Minden magyar sajátjának érezheti a 200 éves himnuszt

– A Himnusz a magyarság egyik legfontosabb és a magyar emberek által talán legismertebb szövege, ugyanakkor az évezredes magyar költészet egyik leginkább kiemelkedő alkotása. A vers a klasszikus formákat követve tekinti át a magyarság küzdelmes évszázadait a honfoglalástól egészen a török időkig, illetve az azzal párhuzamos és az azt követő politikai és felekezeti megosztottságig. A nyelvileg mesterien megformált költemény szövege ma is aktuális, és pont ez teszi alkalmassá arra, hogy minden korszak magyar embere a sajátjának érezheti – fogalmazott Miklós Péter eszmetörténész.

A Kodolányi János Egyetem címzetes professzora hozzáfűzte, a vers végleges formáját két évszázada, 1823. január 22-én jegyezte le Kölcsey Ferenc. A szöveget Erkel Ferenc 1844-ben – abban az esztendőben, amelyben a magyar nyelv az ország hivatalos nyelve lett – zenésítette meg, és az a dualizmus korában a függetlenségi és a magyar nemzeti törekvések zenei szimbólumává vált.

– A magyar történelem újkori századaiban a magyarság himnusz gyanánt több szöveget is számon tartott: a katolikus közösségek a Boldogasszony anyánk kezdetű népéneket, míg a protestáns magyarok a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű kilencvenedik zsoltárt énekelték nemzeti összetartozásuk kifejezéseként, közösségi alkalmakon éppúgy, mint például hadba vonuláskor – mondta Miklós Péter.

Az eszmetörténész kiemelte, a Himnusz hivatalosan, alaptörvényünkben rögzítetten a magyar állam egyik jelképe, sőt a jelenleg hatályos alkotmány mottója is Kölcsey Ferenc Himnuszának első sora: „Isten áldd meg a magyart”.

– Nemzeti imádságunk keletkezésének napja egyben a magyar kultúra napja is. A magyar kultúra ugyanis elválaszthatatlan a keresztény magyarság ezeréves történetétől, amelynek tanulságait és az azokból fakadó sajátos magyar küldetéstudatot foglalja össze Kölcsey klasszikus költeménye – mutatott rá a szakember.

Miklós Péter felhívta a figyelmet arra, hogy Kölcsey Ferencnek mind pedagógiai, mind etikai dimenzióból fontos és jelentős prózai alkotása a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című munkája, amely a Himnuszhoz hasonlóan régóta iskolai tananyag. Megjegyezte, az erkölcsi alapon álló közéleti cselekvésnek, a közösség előnyének a magánérdeket meghaladó szerepe hangsúlyozásának és a nem csak szavakban megnyilvánuló tevékeny hazaszeretetnek olyan alapelvei fogalmazódtak meg Kölcsey imént említett esszéjében, amelyek korunk emberéhez éppolyan érvényesen szólnak, mint nemzeti imádságunk gyönyörű sorai két évszázad távlatából is.