Érdemes egyet hátralépni

Bevallom, alig vártam, hogy véget érjen a black friday, azaz amerikai mintára a karácsonyi bevásárlási szezon „hivatalos” kezdőnapja, amely idén az elmúlt péntekre esett. Előtte több mint egy héten át folyamatosan érkeztek a telefonomra a kéretlen értesítések a „hatalmas, óriási, lehengerlő, kihagyhatatlan” akciókról. A különböző weboldalak látogatásakor is tömkelegével bukkantak föl a reklámok a „gigantikus, hihetetlen, fergeteges” árleszállításokról. A hétvégén azonban tudatosult bennem, hogy igencsak messze még a dömping vége, ugyanis sok üzlet nem csak fekete pénteket, de black friday napokat, heteket, sőt hónapot is hirdetett. 

A reklámok zöme a „most vagy soha” életérzést igyekszik erősíteni, és azt is bevallom, akad, amelyik komolyan elgondolkodtat. Hiszen kit ne töltene el jó érzéssel, ha olcsóbban juthat hozzá egy-egy termékhez? Azonban, ahogy mondani szokás, jóból is megárt a sok(k). A rengeteg „csak itt csak most kihagyhatatlan” akció közepette az ember folyamatosan úgy érzi, hogy ki-, el-, lemarad valami egészen különleges lehetőségről, ami soha vissza nem tér már. Könnyen elkapja a gépszíj és jóval tovább nyújtózkodik, mint ameddig az a bizonyos takaró ér. Éppen ezért igyekszem minden csábításnál gondolatban egyet hátralépni, és megválaszolni magamban a kérdést: valóban szükség van erre? Igyekszem emlékeztetni magam, hogy az ünnep után is jönnek a számlák, kér a gyomor, működik az autó, követik egymást sorra a születés- és névnapok, valamint, ahogy a mondás tartja: január, február, itt a nyár, azzal pedig a vágyott nyaralás. 

De legfőképpen azt igyekszem tudatosítani, hogy valóban nem az ajándék árán vagy mennyiségén múlik az, hogy érzi-e a megajándékozott azt, hogy milyen fontos helyet foglal el a szívemben. Ha pedig ezzel nincs tisztában, a megoldás biztosan nem a pénztárcámban, az üzeletekben vagy a webshopokban keresendő.