Nem várt élmény a szomszédban

A hétvégét egy rapid határon túli, aradi kiruccanásra szántuk, összekötve a kellemest a hasznossal: kirándulás és építőanyag-beszerzés, mivel kint jóval pénztárcabarátabb ez a szektor. Ezalatt érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam.

Én az a típusú magyar vagyok, akinek fáj Trianon. Büszke vagyok, hogy a szülővárosomban van az ország egyetlen Trianon múzeuma, és hatalmas katarzist éltem át, amikor Dzsudzsák beverte a szabadrúgást a 2014-es Eb-selejtezőn Bukarestben.

Ilyen háttérrel indultam neki kis kiruccanásunknak. Ehhez képest pozitív meglepetések sora ért.

A fatelepi beszerzőakciónk után az iránt érdeklődtünk bátortalanul, hol lehet finom „miccset” venni a környéken. A román tulajdonos válasz előtt kért egy pillanatot, elszaladt a kocsijához, és egy tál házi ínyencséggel tért vissza. Majd elkezdte magyarázni, hogy ezt ma reggel csinálta az asszony, de van még otthon rengeteg, nekünk adja. Ennél jobbat a közelben nem kapunk, mondta. Nyilván egy kereskedőnek mindig előnyös, ha visszatérő vásárlókat szerez, de akkor is jólesett a gesztus.

Betértünk a helyi legnagyobb építőanyag-multiba is. Az útitársaim közül többen tudnak románul, ők faggatták a csempékről az egyik eladót. Amikor felfedezte a srác, hogy én nem értem a mondandóját, meglepő dolog történt. „Nyugodtan beszélhetünk magyarul”, váltott át az anyanyelvemre, pedig akcentusából éreztem, nem magyar emberről van szó. Erősen kereste a szavakat, nekem pedig hálás melegség kúszott a szívembe.

Ezek egy nap, egy ember benyomásai, nyilván apró szelete az egésznek, számomra mégis szívet melengető volt. Bár nem szabad feledni Trianont, de Európa szívében a környező keresztény országokkal jó békében élni.