2024.05.28. 10:30
Klubot alapítottak a makói bakelitrajongók – Galéria
A régi bakelitlemezekből néhányan sokat megőriztek, a mai napig hallgatják ezeket, sőt vannak olyanok is, akik gyűjtik, csereberélik. Makón egy csapat jó barátnak mindez azonban akkora szenvedélye, hogy évekkel ezelőtt klubot is alapítottak és azóta is rendszeresen összejárnak.
A találkozókon mindenki eldicsekszik kollekciója legféltettebb albumaival, és természetesen bele is hallgatnak a legérdekesebbekbe.
Fotó: Szabó Imre
A klub ötlete onnan jött, hogy több barátomról is kiderült, tekintélyes lemezgyűjteményük van. Ha már úgyis találkozunk időnként, miért ne jöjjünk össze néha mindannyian?
– tette fel a költői kérdést a 69 esztendős Dávid István.
Ő már tizenéves korában elkezdte gyűjteni a bakelitlemezeket. Az első a Metrótól volt, aztán Omega- majd LGT-rajongó lett, a külföldi albumokat pedig az egykori Jugoszláviából hozta be. Aztán amikor megjelent a CD, a hagyományos hanglemezekről egy kicsit megfeledkezett. Aztán a 60. születésnapjára lemezjátszót kért, és a régi hobbi újra rátalált: még piacokra, vásárokra is jár, hogy újakat szerezzen. Ma közel 2 ezer darabja van – csak a fele hazai.
A társaság igen sokszínű. A korelnök Fürge Sándor 1950-ben született, és amikor a beatzenével találkozott, még orsós magnóval rögzítette a zenéket. A lemezeket ma is szalagra veszi és inkább úgy hallgatja a zenéket. A többiek úgy emlegetik: két lábon járó lexikon.
Nem csak hallgatom a zenei legendákat
– mondta büszkén. Évtizedeken át olvasta a Magnósok évkönyvét, és igyekezett mindent megtudni kedvenceiről.
Fodor József elmondta, annak idején kazettagyűjtő volt, aztán az egyik barátja csábította ide.
Nekem az tetszik benne, hogy a lemezhallgatásnak szertartása van
– mondta. – Ki kell venni a tokból, a nejlonból, meg kell tisztítani, felrakni és aztán ott kell maradni mellette – mondta.
Ő elsősorban a régi magyar rockzenét szereti, nem úgy, mint Szabó Mihály.
Engem egy szegedi rádiós kért meg, hogy digitalizáljam a lemezeit, aztán ezek a nyakamon maradtak
– mesélte. Ő a diszkózene rajongója. A csapat fekete báránya pedig Tóth Attila, aki a többiekkel ellentétben a komolyzenét is kedveli – Vivaldit, Beethovent, Wagnert.
Nem is értem, hogy fogadtak be
– mondta mosolyogva. Hozzátette persze, hogy a legnagyobb kedvence a funkyzene.
Klubot alapítottak a makói bakelitrajongók – Galéria: Szabó Imre
Mint kiderült, az sem igaz, hogy klub csak nosztalgiázók gyülekezete, hiszen legfiatalabb tagjuk, ifjabb Torma Ottó még csak 19 esztendős, egyetemista. Ő 12 évesen kezdte és nagyjából 500 lemeze van.
Otthon rengeteget hallgattunk retrózenét a rádióban. Ezek nagyon megtetszettek, sokat közülük megtaláltam és meghallgattam különböző online platformokon, de valahogy hiányérzetem volt
– világított rá az okokra. Piacon csodálkozott rá a hanglemezekre, a többi már úgymond történelem.
A klubról megtudtuk, van, hogy hetente kétszer is, de havonta mindig találkoznak, és mivel Istvánnak van kondiszobája, néha edzenek is zenehallgatás közben. Persze nem mindig ő a házigazda. Csereberélni nem szokták, de belefülelnek egymás lemezeibe, elbeszélgetnek a régi koncertekről, zenekarokról. Modern zenéket nemigen vesznek elő, de egyébként a Beatlestől a Deep Purple-ön át a Metallicáig szinte mindenféle korong barázdáit szántja a tű.
Sokfélék vagyunk sokféle zenei ízléssel, de mindig jó a hangulat, jókat beszélgetünk
– foglalta össze a lényeget Kotormán Zoltán.
