Meghalt Csorba Mihály

Csorba Mihály 65 éves volt. Fotó: DVA súlyos betegség után elhunyt Csorba Mihály 1942. február 18-án született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor gimnáziumban érettségizett 1962-ben, majd az Egyesített Tiszti Iskola és Tanárképző Főiskola hallgatója volt. Friss diplomás katonatisztként Tapolcán kezdte pályáját, harckocsizó szakaszparancsnokként. Néhány évvel később már századparancsnok, majd 1976-ig az ezred hadműveleti tisztjeként szolgált; ekkor ezredparancsnoki kinevezést kapott, és egészen 1982-ig vezette ezt az alakulatot. Ezalatt diplomát szerzett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián is. Dr. Tóth Marianna főiskolai docenssel kötött házasságot 1977-ben, két évvel később született meg gyermekük, Melinda.

Szülővárosába 1982-ben tért vissza: ő lett a Bercsényi Miklós Gépesített Lövészezred parancsnokhelyettese, majd két év múlva első számú vezetője. Az ezred később dandárrá fejlődött, őt pedig 1994-ben dandárparancsnokká léptették elő. Közben munkáját 14 alkalommal ismerték el kitüntetésekkel, megkapta a szolgálati érdemrend bronz, ezüst, és kétszer az arany fokozatát, a Magyar Köztársaság Csillagrendje kitüntetést, és a Pro Urbe-címet is a szülővárostól, 1997-ben.

A tábornok tavasszal még közreműködött az árvízi védekezésben. Fotó: Tésik AttilaKözéleti szerepvállalásának első fontos eseménye az ezredfordulóhoz kötődik: a 2000. december 4-i időközi önkormányzati választáson lett először képviselő. Két évvel később a kettes számú egyéni választókerületben ismét diadalmaskodott, a voksok 37 százalékával, majd tavaly ugyanitt szintén egyéni mandátumot szerzett a Fidesz vezette tömörülés színeiben, már 54 százalékkal – és jóval több szavazattal, mint négy évvel korábban. Először 2002 májusában választotta alpolgármesterré a közgyűlés, tavaly ősszel ismét bizalmat kapott képviselőtársaitól.

A vásárhelyi önkormányzat és a Magyar Honvédség tegnap közleményben tudatta, hogy Csorba Mihályt saját halottjának tekinti. A gyászszertartás január 19-én, pénteken lesz. A vásárhelyiek azon a napon déltől délután két óráig róhatják le kegyeletüket a városháza aulájában felállított ravatalnál. A tábornok búcsúztatása – katonai tiszteletadás mellett – ugyanott kezdődik három órakor, majd a Kincses temetőben fél ötkor helyezik örök nyugalomra.

A polgármester közleménye

„Mert akik jól szolgálnak,
azok szép tisztességet szereznek maguknak,
és nagy bátorságot nyernek..."
(1 Tim 3,13)

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata mély megrendüléssel tudatja, hogy Csorba Mihály alpolgármester, nyugalmazott dandártábornok életének 65. évében, a várost az utolsó pillanatig becsülettel, hűséggel és szilárd akarattal szolgálva, türelemmel és méltósággal viselt hosszú betegség után, 2007. január 10-én elhunyt.
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata őszinte részvétet nyilvánít, és vigasztalódást kíván szeretett leányának, Csorba Melindának, és szerető feleségének, dr. Tóth Mariannának, valamint közeli és távoli hozzátartozóinak!
Városunk pótolhatatlan vezetőjét emlékünkben mindannyian megőrizzük!

Dr. Lázár János,
polgármester,
országgyűlési képviselő  

A tábornok búcsúja

Ott volt nyáron, amikor először nyílt meg az Emlékpont ajtaja, és a busszal érkezett fővárosi újságírók lassan, ráérősen megindultak befelé. Akik hátul álltak, siettek volna, de nem tudtak az előttük botorkálóktól. Ekkor megdörrent egy katonás hang, az ő hangja: „tempósabban!". Páran hátranéztek, de a legtöbben azonnal gyorsabban kezdtek lépkedni. Nyilvánvaló volt, ezt a helyzetet így lehetett a legegyszerűbben megoldani, és ezt ő pontosan tudta, érezte; ismerte a tömeg viselkedésének törvényszerűségeit.
Hiszen ez volt a szakmája.
Azok közé a katonák közé tartozott, akikről tényleg el lehet hinni, hogy ha kell, meg tudják védeni a hazát. Parancsnokként komoly változásokat élt át, és nem éppen passzív szemlélőként. Amikor fölszerelt, még néphadseregnek hívták a munkahelyét, és nyugat felől kellett várni az ellenséget. De ő volt a dandárparancsnok akkor is, amikor a vásárhelyi Kossuth téren, az újoncok ünnepélyes eskütételén a brit hadsereg Coldstream gárdája állt sorfalat. A szomszéddal politikai alapon nem volt épp felhőtlen a viszony, mégis román katonák gyakorlatoztak együtt a vásárhelyiekkel, akik az országban az elsők között ismerkedtek meg a békefönntartó feladatokkal.
Szimpatikus volt, ahogyan tábornoki tekintélyét is megőrizve a szülővárosért dolgozott tovább. Nem politikus volt, a hagyományos, egyszerű értelemben vett közszolgálatot művelte, látszott, mindig pontosan megfogalmazta a maga számára, mi a feladat, és nem hagyta, hogy bármi megzavarja iránytűjét, és ezt a hozzáállást elismerték a választói.
Sokak emlékezetében – ahogy az újságíróéban is – talán úgy marad meg, ahogyan a legutóbbi önkormányzati választások után, a városházán korelnökként megnyitotta a díszközgyűlést. Olyan arányú győzelmet eddig nem aratott politikai erő, mint az, amelynek egyik katonája volt. Erről is lehetett volna néhány szava. De amikor köszöntötte az egybegyűlteket, mindenféle pátosz nélkül, szikár, csöndes szavakkal békekötésre és összefogásra kérte barátait és ellenfeleit.
Aztán fegyelmezetten tette a dolgát tovább. Még akkor is, amikor vele együtt családja, barátai is tudták: olyan csata vár rá, amelyben nem győzhet.

Bakos András