''Alapjavaslat''

A legelső alkalommal, ahogy szakmai és helyi döntéshozói plénum elé került, meg is bukott az Egészségügyi Minisztérium regionális kórházi ágyelosztási anyaga. Voltaképpen ki sem derülhetett, hogy a kórházreform egészségügyi elveit hogyan értékeli egy ilyen testület, a dél-alföldi regionális egészségügyi tanács tárgyalhatatlannak találta az anyagot.

A kórházreform december 18-án elfogadott törvénye már olyan menetrendet határozott meg, amelyből látszott, hogy a kórházak átalakítása sürgősebb a költségvetés, vagyis az elvonások miatt, mint az egészségügyi ellátás javítása céljából. A népegészségi állapotfelmérés helyett számok és profiltisztítási mutatók röpködtek már a törvény előkészítése alatt is, a szakma és a fenntartók pedig már csak a kész helyezet elé állítva szembesülhettek azzal, hogy az Egészségügyi Minisztérium néhány tanácsadója mit és mennyit lát helyesnek a kórházak, a települési vezetők, tulajdonképpen a beteg helyett. A dél-alföldi régiós testület elutasításában az tükröződik, hogy a reform tartalmával szemben a szakmai egyeztetések hiányában bizalmatlanok az érintettek.

A testületen belül úgy kellett volna szakmai konfliktusokat vállalni, hogy a pénzkeret már lényegében eldöntött mindent. Nem maradt volna más, mint szakmai alapon felelősséget vállalni a kész helyzetért, amit a szakma nélkül alakítottak ki. A reformok hatékonyságának hiába a központi irányítás a kulcsa, azt azért egy autokrata kormány sem várhatta komolyan, hogy ez menni fog: egyeztetés nélkül megosztani a felelősséget a regionális egészségügyi tanácsokkal, és még sürgető határidőt is szabni hozzá.

Megér egy megjegyzést az is, hogy a reform sarokszámaival és bevezetésének viharos gyorsaságával egyaránt baj lehet, ha egy regionális testület tárgyalásra sem tartja jónak, és résztvevői közül még a tartózkodást is igen kevesen választják a szavazásnál. Németországnak két évébe telt, amíg a nagykoalíció és a szakma számára elfogadható reformot előkészítettek. Itthon a decemberben elfogadott törvény már áprilisi bevezetéssel rendelkezik a kórházi reformról. Amennyiben a dél-alföldi egészségügyi tanács után a többi régió is visszautasítja a kórházi ágyelosztás megvitatását, e határidőt csak úgy lehet tartani, ha az egészségügyi miniszter maga dönt az ország kórházi ágyairól – ami értelmetlen. A kormánynak, ha még reformnak akarja nevezni, ki kell hátrálnia ebből a zűrzavarból, amelyben hirtelen kiderül, hogy a 20 napot hagyó miniszteri anyag „csak alapjavaslat", az érintettek fontolóra sem tudják venni a szakmai vitát, viszont pár hét elég arra, hogy egyszerre történjék a tervezése és áttervezése.