Arccal a centrum felé

A bevásárlóközpontokon kívül is van élet. Ezt a szegediek által még mindig Centrumként emlegetett Skála Áruház új tulajdonosa mondta, s egyben azt is jelezte, ezzel a kijelentéssel nem kívánt újabb közhelyet gyártani. Mindössze felmérte azt a helyzetet, ami mára a kereskedelemben kialakult, hogy a potenciális vásárlók tábora kettévált a plázákban bolyongókra és a belvárosokban nézelődőkre. Ez utóbbiak egyre növekvő tábora pedig egyre igényesebb lett. Az emberek elvárják, hogy a butikok mellett legyenek olyan, igényes árut kínáló áruházak is a városok szívében, amelyekben a megszokott, megkedvelt márkákkal találkozhatnak, mindig ugyanazon a színvonalon és a pénztárcának is kibírható áron.

Ha Szegeden szétnézünk, a Skálán kívül nincs is más ruházati áruház ebben a pillanatban – a nagyáruház két szintjét kínaiak, hazai kiskereskedők bérlik butikrendszerben –, ebbe és az ingatlanfejlesztő, vagyis az épületet és annak környezetét is felcicomázó cég stratégiai céljaiba is belegondolva, telitalálat az épület tulajdonjogának megszerzése. Ilyenkor mondja a pénzes befektető: „kár, hogy nem nekem jutott előbb eszembe".

Noha a Harrods és a La Fayette a példakép, azért valljuk be, ekkora áruházak sosem lesznek Szeged belvárosában. A nyugat-európai városokhoz képest ugyanis a mi Szegedünk lélekszámát tekintve – hiába van benne az első ötben itthon – kicsinek számít. Itt sosem lesznek többszintes ruházati áruházak a belvárosban, itt a legnagyobb külföldi áruházláncok is legfeljebb pár száz négyzetméteres alapterületeket vesznek bérbe a plázákban. A nemzetközi ingatlanfejlesztők szintén a bevásárlóközpontokban látták pénzük gyors megtérülésének lehetőségét, és a régi, lerobbant állami és szövetkezeti áruházakra eleinte nem is gondoltak.

A belváros felé nyomulás most kezdődik el, de ennek korlátai vannak, nincs lebontható, áruházzá átalakítható épület. Az Árkád sem tudott Szegeden a nagykörútnál beljebb telket találni. Budapesten más a helyzet, ott a Váci utcán a szocializmusban megépült áruházakat kezdik igen jól hasznosítani, noha a „minden szinten szinte minden" szlogent még ott sem képesek feléleszteni.