Halálos sietség

Baleset történt Bordány határában – jelenti reggeli zenés műsorában a helyi rádió. Megint a nagyváros vonzáskörzetében – szörnyülködöm magamban. Frontális ütközésről, két súlyos sérültről, aztán áldozatokról, a téli gumi hiányáról és a biztonsági öv hanyagolásának veszélyeiről csicseregnek a két sláger közti idő kitöltésére szakosodott hangocskák. Az élethelyzet ismerős – magyarázom a hírt magamnak.

Gyilkos iramra kényszerül, aki el akar érni „valamit" – itt és most. Gyerekként hajt a jobb jegyekért, az erősebb iskoláért. Felnőttként teper a jól fizető munkahelyért. Otthon pedig azért, hogy valami plusz előteremtésével kicsikarja az érzést – jól él. A nagyvárosi lüktetésben élő észre se veszi, hogy siet. Igyekszik otthonról az iskolába, onnan a munkahelyre, aztán a harmadik műszakba, meg a gyerekért. Vagy csak azért rohan, hogy elérje az olcsóságot hirdető akciót, nyitva találja a hivatalt, elintézze a gázár-kompenzációt – kicsit megelőzze magát.

Más a városból falura fut. Remélve, hogy ott olcsóbb az élet, kitart a konyhapénz, ha háznál veheti meg a tejet, a tojást. Mert már csak finom trükkökkel, vagy a takarékoskodás magas szintű művészetével tartható a korábban megszokott életszínvonal. Ott hallani, hogy a falu őslakosai is életük zaklatottságáról panaszkodnak. Általános áremelkedés idején nekik sincs hova hátrálniuk. A kert, a föld már csak keveseket tart el. Ha kenyeret akarnak, valami munkát, esetleg jobb iskolát, vagy éppen a gyógyulást a városban remélhetik. Ingáznak is, rendületlenül: buszon zötykölődnek, autóval száguldanak.

A sietős élet egyik vagy másik helyzetébe kényszerülő tudja: az állandó előzési kényszerben, a folytonos űzöttségben hagsúlytalanná válnak, vagy elfelejtődhetnek a részletek. Túl drágának találtatik egy garnitúra téli gumi, vagy épp felesleges mozdulatnak tűnik a biztonsági öv bekapcsolása, esetleg időpazarlásnak a hatvanas tempó.
Sietünk. De menekülhetünk?