Hamis ideálok

Tudjuk, hogy általában az egészség és a divat köszönőviszonyban sincs egymással. Mindkettő korunk legtöbbet hangoztatott kulcsfogalmai közé tartozik. Bár ez utóbbi jóval nagyobb súllyal és hatékonysággal szerepel a híradásokban és a vizuális kultúra különféle megjelenési formáiban: a színes magazinok, a reklámok jószerivel éppúgy a testkultusz istenítéséről szólnak, mint a videoklipek nagy része.

A mai szépségideál pedig – amikor a nem kis pénzt hozó különféle fogyókúra módszerek csúcsra járnak – a karcsú, a donga nő. A vékonyság jószerivel már stílussá változott, a vitalitás, az energia, a fiatalság és sikeresség fogalmai asszociálódnak hozzá. Mindebben persze van igazság, de csak a józan határok között. Erről pedig sajnos már csak múlt időben beszélhetünk.

Komoly felmérések igazolják, hogy az anorexia, vagyis a kóros soványság tipikusan a tinilányok betegsége. Ők azok, akik leginkább érzékenyek az újra, a különféle trendekre – és egymásra. Ők azok, akik a világ szélsőséges és veszélyes hóbortjai ellen leginkább segítségre szorulnak. Egymással fogyásban versenyző anorexiás testvérlányokról éppúgy hallani, mint az ebéd helyett jégkockát szopogató tinédzserekről.

Másnak látják magukat, mint amik. A tükörben még nem Naomi Campbell vagy Paris Hilton mosolyog rájuk. Akkor pedig baj van, mint amikor nincs kész a matek házi. Egyik nőismerősöm – már érett nő – mindig is a túlsúlyosak közé tartozott, heroikus küzdelemmel csontsoványra fogyasztotta magát. Ugyan kilátszanak és szinte szúrnak a bordái, de most boldog. Azt újságolja, hogy új külsejének köszönhetően egészen másként viselkednek vele szemben az emberek. Valahogy kedvesebbek.

Mi pedig döbbenten állunk a látvány és a gondolkodásmód előtt.
Míg a gyermekpszichiátriákon szinte bérelt helyük van az étkezési zavarokkal küzdő tiniknek, addig a honi híradások csak akkor foglalkoznak ezzel az egyre többeket érintő problémával, ha világsajtó egy-egy anorexiás modell halálhírét hozza. Ilyenkor felkapjuk a fejünket.

Intő jelek: az elhunyt dél-amerikai manökenek ugyan távol vannak tőlünk, de a kór saját kamaszlányainkat is emészti. Úgy hívják, hogy világhazugság.