Homokszemekből, nem homokvárat

Eddig való életemben filológus se voltam még, és ahogy elnézem magamat, már nem is leszek. A József Attilát agyonlelkendezők táborába se tartoztam, de mindig is a legjelentősebb költők között tartottam számon. Tettem ide, raktam oda Tóth Ferencnek kilóra mérve is legsúlyosabb munkáját, avval a szándékkal, hogy bármikor kéznél legyen. Ha majd időm engedi, jobban belenézek. József Attila makói évei a címe, felcíme pedig, kézírással írva: „Az otthonom pedig hát ott, Makón van".

A szerzőt azóta számon tartom, amióta fölvettek az egyetemre. Tagja volt még az engem Szegedhez ragasztó bizottságnak, aztán, vélhetően politikai megfontolásból, hazazsuppolták Makóra. Túl alapos lett volna történésznek? Soha meg nem tudhatjuk, de az biztos, városának a legnagyobb jót tették vele. Makó lelkületébe vissza nem emelhették volna jobban, kitörölhetetlenül.

Hangyaszorgalommal gyűjt minden apró adatot, és képes várakat összerakni belőlük. Homokszemekből, de nem homokvárat! Aki valamit is számított a város kultúrájában, úgy, hogy költőnk nevével is kapcsolatba került, akár jó szándékkal, akár mérsékeltebb indulattal, annak a neve itt van. Ha csak érintőleges volt is az a kapcsolat.

A fölületes szemlélő akár lerágott csontnak is mondta volna a vállalkozást, minden belefektetett munkát megelőzve. Hányszor állt elő valamelyik kutatója „ismeretlen" József Attila-verssel, és hányszor került úgyszintén napvilágra egyik-másik „ismeretlen" levele! Biztos vagyok benne, a legteljesebbet forgathatom. Réges-régi meghívókról egy-egy rendezvény szereplői. Fényképek halmaza, kukacoskodásnak tűnő alapossággal fölsorolva, balról jobbra hányadik helyen ki áll. Sokszor csupán közéleti illetőségből került bele valaki, de ha ott volt, tudnunk kell, kicsoda. (Két elírásra bukkantam eddig. Várhelyi Flóriánból Vásárhelyi Flórián lett, Bányainé Birkás Máriából pedig Bányainé Birkás Rozália. Csak hetvenkedni akarok, egyik tévedés se árthat se a költőnek, se Makónak.)

És akiknek sorsdöntő hatása lehetett József Attilára. Hézagosak ismereteim a városról, de akivel valaha is kapcsolatba kerültem, mindet megtalálom itt is. A névmutatóban először, aztán visszalapozva, sokszor egyetlen bolhányi adat ürügyén. Iszonyatosan nagy munka jutott a szegedi Bába-nyomda kezei közé. Mondhatom akár egy élet szorgos munkálkodásának is, de azonnal meg is kell toldanom: a többi, Makóra vonatkozó, ugyancsak hiteles közléseivel együtt.

A virtigli filológus betűhalmazokból rakja össze életművét, a korunk embere már a magnetofont is bevetette. Mikrofon elé ültette mindazokat, akiket még elérhetett, hogy minden szavuk megmaradhasson.

Az osztálytársakéból az is, hogy strébernek tartották, de segíteni mindig kész volt. A nevezetes Horger-ügyről is van fölvétele. A híres tanár valóban „nekihajtott" Attilának, meg is fenyegette, de ettől még maradhatott volna az egyetemen – véli H. Kovács Mihály. A nevezetes Espersit-házról itt is megtudhatjuk, hogy talpaló-foltozó suszter is lakott benne hajdanán, a Siket Antallal készült fölvételből pedig az is kiderül, hogy a szakképzetlen, leginkább sztrájktörésre bevetett nyomdászokat is suszternak nevezték, bár a lábbelihez se értettek.

Sokszorosan elfogult vagyok. Fontos dolgot mond minden sorában.