Lapistó és Vietnam

Mindig így kezdődik: a Lapistóhoz közeli libatelep mellett egymásba értek a televíziós stábok kocsijai tegnap. A közelben védőruhába öltözött emberek hordták elgázosítani a szerencsétlen jószágokat. Ebből még bármi lehet.

Az azért már kevéssé valószínű, hogy valamelyik kereskedelmi tévé riportere megint a kezébe vesz egy csomag csirkehúst, és szomorúan belemondja a kamerába, hogy mostantól elkezdhetünk félni. Ha mégis megtörténik, a felszólítást sokkal kevesebben veszik komolyan, mint tavaly és tavalyelőtt, nem valószínű, hogy kevesebb baromfihús fogy.

Továbbá várhatóan már nem fog nyilvánosan hattyút boncolni a miniszterelnök fehér köpenyben, fityulával a fején, a kormány tagjai sem oltatják be magukat a kamera előtt. Ha nem bukkan fel másutt a madárinfluenza, fél év múlva nagyon kevesen emlékeznek majd a Lapistó melletti telepre, ahol egy nap alatt 33 milliót érő törzsállományt kellett elgázosítani. Ez mindig így szokott végződni. Kár.

Kár, hogy ezt az állatbetegséget – és mindazt, ami a felbukkanásával együtt jár – nem lehet megelőzni. Az Európai Unió általában tiltja az állatok védőoltását, mert ha nem is betegszenek meg, attól még szórhatják a kórokozót. Vagyis, ha oltanak, nem lehet észrevenni, hol tart, meddig jutott a vírus. A helyzet tehát az, hogy a telepükbe jelentős pénzt invesztáló, a szigorú uniós előírásoknak megfelelő európai, magyarországi termelők sorsa végső soron a dél-ázsiai viszonyoktól függ, mert ott – a WHO szerint – „lehetetlen betartatni" az elemi állat-egészségügyi előírásokat. A betegség pedig fölbukkanhat bármikor. A legrosszabb esetben épp ott, ahol tíz kilométeres körzetben még 18 hasonló telep működik, 43 ezer jószággal, és a közelben működik az ország egyik legnagyobb, baromfihúst feldolgozó élelmiszer-ipari cége, amelynek üzletmenetétől nagyon sok család megélhetése függ. Igaz, az állattartók kárát száz százalékban megtérítik – de ez a jószágok értékére vonatkozik. A befektetett munka elvész.

Ami pedig az emberéletet illeti: ha nincs jobb dolgunk, félhetünk. Tavaly ennyi derült ki a madárinfluenzával kapcsolatos nyilatkozatokból. Az állatorvosok azt mondták, emberről emberre még nem terjedt ez a betegség, és mifelénk nem szokás együtt lakni bambusztutajra ácsolt kunyhóban tyúkokkal, kacsákkal, mint Vietnamban. Mások szerint pedig a vírusok szeszélyesek, kiszámíthatatlanok, és jellemző, hogy az utóbbi ötven évben a legtöbb új emberi influenzajárvány is Dél-Ázsiából indult el.

A hírek most is szaporodnak, mint a tévéstábok Lapistónál. Annyi szűrhető csak le, hogy létezik egy folyamatosan üzemelő és kiszámíthatatlan természeti csapás, ami ugyan nagyon messzire van, mégis kezdeni kellene vele valamit.