Lombikremény

Először csak elszörnyülködtünk, majd már oldódott valamicskét a félelem. Így aztán baráti társaságokban, ha szemérmesen, ha sorolva aggodalmainkat, ha kissé, vagy nem is olyan kissé járatlanul botorkálva az orvoslás rejtelmeiben, de csak szóba hoztuk a lombikbébik ügyét. Ki tudja, mi hoz még a jövő? – ténfergett közöttünk megválaszolatlanul a kérdés, miként történt ez akkor is, amikor az első szívátültetés (hogy más nagy sebészeti beavatkozásokat most nem is említsek) híre eljutott hozzánk a messzi Dél-Afrikából.

Sok évet magunk mögött hagytunk azóta, s örömmel állapíthatjuk meg: a lombikbébis kísérletek sikere (akárcsak a szívátültetéssel kísérletezők megannyi próbálkozása) mára az egész emberiség áldásává vált.

Csodaszép kisgyerekek születnek olyan családokban, ahol már könnyek között mondtak le arról, valaha is gyermekáldásban lehet részük. A kicsik felcseperedtek. Bár ma még nehéz megjósolni, milyen életpálya elé néznek például azok a gyerkőcök, akik a szegedi Kaáli Intézetben dolgozók segítségével látták meg a napvilágot, biztosra vehetjük: a jövő kiváló mérnökei, tanárai, mesteremberei vagy éppen szülész nőgyógyászai, kutatóorvosai válnak majd belőlük. Sorsuk immár saját kezükben, féltve nevelő szüleik gondoskodása egyengeti útjukat.

Mondhatjuk: a lombikbébik immáron azt bizonyítják, bármennyire is félelemre kódolt a lelkünk, ha a tudomány valamelyik új felfedezésével, eljárásával kell szembesülnünk, tegyük félre aggodalmunkat. De a lombikbébik ügye egyben figyelmeztetés, követendő jó példa is. Mert ne feledjük: nagyon hosszú, ezerszer ellenőrzött út vezetett el a világ első lombikcsecsemőjének megszületéséig. Ki tudja, hány tudós doktor, gondos ápoló összehangolt munkájának eredményeként büszkélkedhetünk azzal: Földünkön ma már havonta ezrével sírnak fel a lombikcsecsemők.

Legalább ekkora gondosságot várunk el az újabb kísérletek ügyében is. Mert ne legyen semmi kétségünk: a XXI. század pályázhat arra, hogy az orvostudomány évszázadává váljon. Az emberiség szerencsésebb, vagyis nem napi megélhetési gondokkal küzdő fele már az életminőséget javító, a földi létet meghosszabbító csodaszerekre vár.

Ennek a reményekkel teli emberiségnek kell megértenie: csodaszerek, már pedig nincsenek. Csak sok kínnal és keservvel kiszenvedett, tengernyi tudásra alapozott tudományos eredmények, amelyekkel élnünk kell, ám visszaélni tilos. Már ha azt akarjuk, hogy száz év múlva is olyan emberek éljenek a Földön, akik értik is, beszélik is az emberi beszédet.