Szakállas az állam

Le kell szögeznem a legelején, Magyarországon mindenki akkora szakállat visel, amekkorát akar. Ombudsmani aggályokra számíthat, aki személyiségi jogaiban akarna korlátozni valakit. Másként kell ezt is szorongatnom: amekkorára futja neki. A versezetbeli kopasz szájú Szűcs György bátya nyilván hiába pályázott volna rá, „Se’ bajusza, / Se’ szakálla, / Egy szőr szála / Nem volt néki".

Van egy újsütetű, és erősen nyakatekert magyar szavunk, a szakállamtitkár. Fölső emberről van szó, első nekifutásra akkora szakállat sejtünk, a nyaka köré lehetne tekerni sálnak. Pontosabban az én szakállamat lehetne az ő nyaka köré csavargatni, ha nekem egyáltalán lenne ilyenem. Ő csak nem létező szakállam derék titkára lehetne. Nagyon nem kell olajozgatni eszünk kerekeit, hogy megértsük, nem szakállról van itt szó, csak az államtitkár szakmaiságáról. Azon aztán elrágódhatunk megint, ha netán mégse értene a szakmájához, akkor államtitkár se lehetne.

Teremtett a közigazgatási bükkfanyelv másfajta torzókat is. Ilyennek tartom a szakminisztert is. A miniszter, ahogy a latinosok állítják, eredetileg szolgát, segítőt jelent. A templomi ministráns is ezt teszi. Hogyan szolgálhatná a közjót, ha nem lenne egyúttal szakmájának a kiválósága is? Hozzáértőbb emberek semmibe vennék minden szavát.
Pardon, álljunk meg egy szóra. Volt valamikor államminiszterünk is. Bibó István is az volt. Talán ettől a múltbeli sarzsitól akarják megkülönböztetni a szakminisztert.

Bennem sántít a szaktanár és a szaktanító szavunk is. Ott tupírozzák, ahol leginkább a világos és értelmes magyar beszédre kellene tanítani a jövő nemzedékét. Létezne olyan tanár is, akinek szakja nincsen? Sokan halmozzák az élvezeteket, kettőt-hármat is egybe toldanak, mint a nótás kedvű édesapám teszi az éneklők száján, de olyan tanárról nem tudok, amelyiknek egy se lenne. Valamikor volt, hogyne lett volna! Művelődésügyi osztályvezető is lehetett, aki úgy állt föl a suszterszékről, hogy ülepén ragadva örök időkre magán hordta a háromlábú alkalmatosságot is. És a szaktanító? Állítólag ilyen is volt. Például az, aki kizárólag testnevelést tanított.

Ha eddig eljutottunk, tovább is léphetünk. Akár fotelban ülve is elvégezhetjük célra tartott szociológiai fölmérésünket. Annyi szakállas embert nem nagyon lehetett látni évtizedek óta vezető beosztásban, amennyi mostanában elénk bukkan. Nem nehéz a számlálás, a televíziók is leragadnak a főnökségeken. Általában csak első számú vezetőnek, netán szóvivőnek van megszólalási jussa. Ők aztán úgy elmaszatolnak mindent, legény a talpán, aki meg is érti. Erős szőrzetűeknél a borosta szúrós lehet, és kemény, olyan, mint a tehénvakaró. Ez az arc a minimálprogram része, az állon termelt szőrzet ezen a kulcsszámon mintha kötelező lenne. Lehet mondani, hogy a nők kivételek, hiszen az asszonynépség ilyen posztokról legtöbbször hatóságilag van kitiltva.

Csak kutyálkodni akarok szőrszálhasogató szavaimmal. Hányan viselnek például Lenin-szakállt mostanában? Tessék megülni jól a fotelt, és strigulákat húzogatni. A leninizmus nosztalgiája dolgozna bennük? Nem vennék észre, hol csöndben, hol zajosan, de megbukott a világ egyhatodán? Magával rántva Marxék egészséges téziseit is.