Ünnep nélkül

Ünnep nélkül, de bekövetkezett: Európa legnagyobb magyar kisebbsége, az erdélyi magyarság az Európai Unión belül keresheti boldogulását. Történelmi pillanat lehetne ez a magyar nemzetpolitikában, hiszen hatvan éve ez az első változás a magyarság majdnem évszázados szétszakítottságában. Tizenhat éve halljuk, hogy a trianoni traumát majd az európai integráció oldja meg, s ha most belegondolunk, semmi okunk a büszkeségre.

Valójában a nemzetpolitika pótcselekvése volt az integráció emlegetése. Az, hogy a magyar politika a határon túli nemzetrészekkel egységben gondolkodik a magyarság jövőjéről, önmagában csak szólam. Amikor eljött a lehetőség, hogy ennek a szólamnak megvalósítható programjai legyenek, amelyeket ráadásul a lényege szerint integráló Európa támogatna, kiderült, hogy nemcsak meztelen a király, de ruhája sincs, amit felvehetne. Már ha egyáltalán hivatalosan meg akarná ünnepelni több mint egymillió magyar belépését az unióba.

Lehet, hogy igaza is van: a hivatalos ünneplés mit sem ér, amíg a magyar társadalomnak nincs hiteles képe az erdélyi magyarok életéről, az újra felfedezhető értékekről, s amíg nemzetlélektani közhelyek és politikailag táplált megélhetési félelmek határozzák meg azt, hogy milyennek látjuk az erdélyieket. Elég annyit megjegyezni, hogy a magyarországi idegengyűlöleti toplistán hosszú ideje az első helyeken szerepel az erdélyi magyar. Már azelőtt is így volt, hogy a 2005-ös népszavazás kampányában a mai kormányerő a magyar jólétet féltette az erdélyiektől.
Ez csak rájátszás volt. Az igazi probléma akkor keletkezett, amikor évtizedeken át az internacionalizmus jegyében keltettek szorongást minden iránt, ami a nemzeti azonosságban gyökerezik. Olyan legyűrhetetlen emlék ez, mint ahogyan még ma is hallani, hogy KGST-piacnak nevezik a bolhapiacot, és Marx térnek a Mars teret.
Mégis, most, az erdélyi magyarság csatlakozásakor ne felejtsük el: ez a belépés nekünk nemcsak munkavállalási kérdés. Azoknak az embereknek a leszármazottjai csatlakoznak Európához, akiknek állampolgári áldozatvállalása benne van a felépült Parlamentben, és benne van az árvíz után újjáépült Szegedben is.