A kényelem ára

Láttam egy nőismerősömet sírni, amikor Mikulás-csomagot talált autója szélvédőjén. Azt hitte az összekevert munka- és ünnepnapok hetében, hogy nem kell jegyet lyukasztania, mert ingyenes a parkolás. Ráfizetett a tájékozatlanságára. Közel hatezer forintja, gyermekének heti ebédpénze bánta azt az apró mulasztást, hogy eltévesztette a napot. Már csak egy másik rossz pillanatnak kell bekövetkeznie, mondjuk egy kisebb közlekedési vétségnek, hogy elszálljon a nyaralásra félretett pénz is, majd egy újabb kis figyelmetlenségnek a parkolásnál, hogy visszapillantó tükörre menjen el az új mosógép ára.

Repülnek a tíz- és százezer forintok, azon a summán felül, amelyet az autószalonban, vagy a használtautó-piacon egy összegben otthagyunk. A kiskeresetűek zöme mégis erején felül, nagyon szoros költségvetéssel próbálkozik az autó fenntartásával, máskülönben nem tud munkát vállalni az apa, és az anyuka sem képes összehangolni a család napirendjét.

Nemrégiben írtam egy olyan férfiról, aki azért kért kölcsön százezer forintot apróhirdetésben, mert ennyi kellett – munkájához nélkülözhetetlen – használt autója átírásához. Először nem hittem el neki, majd együtt kiszámoltuk az összeget és kiderült, nem hazudott. Azt is megtapasztalhattam élőben, milyen az, amikor ott áll egy pár százezer forintot érő autó, miközben a családnak a napi betevő is gondot okoz.

Csaknem egy minimálbérnek megfelelő összeg az autó fenntartása, ha mindent beleszámolunk. És sokszor csak egy ember ül bele a pénznyelő automatába reggelente, hogy ott pöfögjön vele a csúcsforgalomban. Környezetvédő szakemberek pedig megmérik, mennyi egészség- és természetkárosító, valamint rákkeltő anyagot bocsát ki az őáltala vezetett autó a levegőbe. Az autósnak még sincs lelkifurdalása, mert nincs mese, dolgoznia kell, vagy mert úgy érzi, immáron megengedheti magának ezt a luxust – is. Ő ugyanis ahhoz a réteghez tartozik, amelyik azt mondhatja, megdolgozott érte.