Állati százalék

Gyerekcipőben járnak a magyar civilek, úgy tűnik, sokuk működése, hírverése nem túl hatékony. Csekélyke ugyanis az az összeg, ami a felajánlott egy százalékokból, az adóból, évről évre a többséghez befolyik. Úgy hallottam: a várva várt uniós forrásokból csodás summák vannak elkülönítve számukra, kérdés, ebből mennyit sikerül majd a pályázatok útján megszerezniük. Mert a busásan finanszírozott projektekből megváltozhat minden – vagy mégsem. Hiszen mire költik majd az eurószázezreket a boldog nyertesek? Reklámra, hogy a következő egyszázalékos felajánlásokból bővebben arathassanak.

Talán szemléletváltásra lenne szükség, vannak kultúrák, ahol ugyanis nemcsak lehetősége, tisztessége is van az alapítványoknak. Meg felelős társadalmi funkciója. Ott kisebb gond a finanszírozás. Hallottam külföldi fundációról, ahol több millió dollár gyűlik össze lakossági felajánlásokból évente, hogy más szervezeteket támogathassanak – és hiszem, hogy ez nem csak jólét kérdése.

A tisztességet nem fáról szüretelik, azt ki kell érdemelni. Mindannyian találkozhatunk a parkolókban, főutcákon színes képeslapokkal állítólag rákbeteg gyerekeknek kolduló figurákkal, akikről újságunk hasábjain is rendre kiderül: szimpla svindlerek, nem létező szervezetek vigécei. Egy-egy ilyen csalódás bárkiben lerombolhatja a bizalmat az egész szféra iránt. Súlyos büntetést javasolnék a civilek törékeny hírnevével visszaélő csalóknak, hiszen iszonyú károkat okoznak.

Másrészt – a szféra becsületének helyreállításával – a politikai döntéshozók részéről sem ártana több bizalom és segítő szándék: kipróbált, elszámoltatható szervezetek komoly társadalmi feladatokat is átvállalhatnak kis állami segítséggel. Tőlünk nyugatabbra számos példa található erre – kórházak, iskolák és egyéb hasznos szolgálatok sokkal gyakoribbak egyesületi kézben, mint mifelénk.

Az adófelajánlások listáján azonban pozitív érdekesség is kitűnik: az állatvédőknek ezrek ajánlják fel egy százalékaikat. Elgondolkodtató: megindítóbb a magukra hagyott jószágok sorsa, mint több, emberek gyógyításáért létrehozott alap célkitűzése. Talán a fent említett két felvetés javítana e két csoport bevételeinek arányán is – és semmiképp sem a jószágok oltalmazóinak kárára, hiszen fontos és szép cél, amiért küzdenek, és az állatok javára juttatott egy százalékok bizonyítják: jól is végzik munkájukat.