Drága hétköznap

Hogyan vesszük majd észre ma, a négy pihenőnap utáni munkanapon, hogy megint drágább lett az életünk?

Ha utazunk, például. Drágább lett a jegy, de ettől még nem biztos, hogy fölmegy a pumpa. Viszont ha a pénztárban megmondják, hogy a MÁV nyomdája nem tudott időre elég jegyet nyomtatni, olyant, amin már az új tarifákat tüntetik föl, akkor összevonjuk az okokat, és duplaerősen dühöngünk. Erre még pluszban az jöhet, hogy a vonat, amelyen már a megemelt tarifáért utazunk, valamely technikai ok miatt megint késik. És amikor legközelebb inkább autóval megyünk, megint dühönghetünk, mert a négynapos matricát drágábban adják, mint eddig.

A szegedieknek tegnap óta több a vízdíjuk is. Mert bővült a csatornarendszer, amelynek az üzemeltetése is többe kerül – így a cég nyilvánvalóan leegyszerűsített magyarázata. Hát ezért kellett elviselni a csatornaépítés minden kínját? Hogy aztán többet fizethessünk? – kérdik a népek mérgesen.

Nemrég elterjedt a városban, hogy amikor az áldozatos polgár bemegy vért adni, akkor is fizetni kell neki a 300 forintos vizitdíjat. Mindenki méltatlankodott. Pedig nem volt így. Éppen ellenkezőleg lesz, éppen ma készül elfogadni a kormány, hogy a sokszoros véradók egyáltalán ne fizessenek vizitdíjat, soha, sehol.

Nem tudni, hány ember értesült róla, de tény, hogy tegnap volt az asztma világnapja. Ebből az alkalomból a magyar asztmások és az allergiások szövetsége kiadott egy szöveget. Az van benne, hogy a világnapi üzenet – „Féken tarthatod az asztmádat!" – a világon egyedül minálunk, magyaroknál nem érvényes. Minekünk nincs okunk elhinni a biztató ígéretet, méghozzá azért, mert a mi egészségügyi vezetőink „..tisztségükre alkalmatlan, hazugságokat gátlástalanul vállaló..." vezetők. Az asztmánkat mi csak akkor tarthatjuk féken, ha megszabadulunk Horváth Ágnestől és társaitól – írja a szövetség nevében annak elnöke, bizonyos Pós Péter.

Mi következik a föntebb valókból? Egyszer az, hogy életünk mostani sűrűbb változásait-drágulásait minimum nem jókedvvel, általában dühösen fogadjuk. Ez normális. Másszor az, hogy eredendő pesszimista beállítódásunk csak rátesz egy lapáttal – észre se vesszük, hogy tegnap óta több száz gyógyszer olcsóbb –, ezen lenne mit változtatni. Harmadszor az következik, hogy a változás-drágulás dömpingben nem kell feltétlenül féken tartanunk a józan eszünket, mert a hülyeségnél ráfizetésesebb dolog nincs a világon.

És ez még Magyarországon is érvényes.