A sors kihívása

Ha valami teljességgel elfogadhatatlan a számomra, hát a személyes szabadság bármiféle korlátozása bizonyosan az. Pedig ma is hányan, de hányan követelnék ilyen-olyan jogok korlátozását, olykor vad utcai tüntetéseken acsarogva másokra, másságra, tilalmakat, korlátozásokat követelve olyanokra, akik másként élnek vagy gondolkodnak, mint ők. Magam nem csak gyomorforgatónak, de veszélyesnek is tartom a személyi szabadság bármiféle korlátozását. Részint, mert ahol elkezdték, ott sosem volt megállás, részint pedig a korlátokból szükségképpen következő tespedés miatt.

Mégis, van egy ártatlannak tetsző ügy, melyben számomra is elfogadhatatlan, a szabad döntés joga. Amikor a szentesi család úgy véli, a szabadság birodalmába tartozó jog eldönteniük, hogy gyermekeik megkapják-e az előírt védőoltásokat, legalábbis tévednek. És nem is a jelenlegi, szinte jelentéktelen veszélyek miatt, hanem a lehetséges hosszú távú következmények okán.

Magyarország nem túl sok mindenben van a világelsők között, a védőoltásokat illetően azonban alighanem az élmezőnyben tartózkodunk. Ami mellesleg nem is olcsó mulatság, de ennek köszönhető, hogy jó néhány olyan járványos betegség is szinte ismeretlen az országban, mely az Egyesült Államokban sem megy ritkaságszámba, de néhány európai országban is elő-előfordul. Ott, ahol kevesebb a kötelező védőoltás.

És ez csak a dolog egyik oldala. Az igazi veszély abban van, hogy egyes védőoltások kötelezőből ajánlottá tétele vagy elhagyása kaput nyit nálunk évtizedek óta elfeledett betegségek visszatérte előtt. Így lopakodik újra közénk a tbc, feltámadhat a himlő, és ki tudja, mi még. És már ez is nagy baj lenne.

Sokan csak legyintenek: a valaha halálos kórok ma már gyógyíthatók. Az esetek többségében valóban így van. Csakhogy amíg a vakcinák elenyésző arányú kivételtől eltekintve megmentenek bennünket a betegségtől magától, a már kialakult kór kezelésére alkalmazott antibiotikumok létrehozhatják azokat a mutáns baktériumokat, melyektől már valóban félnünk kell. Azaz a védőoltások elhagyásával önmagunk szabadítanánk magunkra az újabb gyilkos járványok idejét. Pedig addig jó, amíg az orvostanhallgatók csak a szakirodalomból és nem a klinikai gyakorlatból ismerik mondjuk a himlőt.

Évtizedeken át nem tartottunk a fertőző betegségektől, manapság pedig újra bele lehet halni egy atipusos, mutáns baktériumtörzs okozta tüdőgyulladásba. Ez is arra figyelmeztethet, túl nagy tétben játszik a szentesi család, egy kicsit valamennyiünk kontójára.

A védőoltások elhagyásával, relativizálásával a sorsot hívnánk ki magunk ellen. És általában nem a sors szokta a rövidebbet húzni.