Cövek

Aki azt gondolta, Orbán Viktornak nem sikerült teljesen feltölteni akkumulátorait, tévedett. Alig aludtunk néhányat arra, hogy rezsiügyben visszatérhet a kommunizmus, úgy kapjuk nonprofit az energiát és a vizet a nagy szolgáltatóktól, hogy azon ne maradhasson egy fillér hasznuk se – még fel is vásároljuk őket, ha úgy adódik.

Lehet, hogy ez nem tetszik majd a nálunk már régebb óta kapitalizmust építő energiaszektor tulajdonosi körének, de ez nem lehet akadály, ahogy kormányfőnk szombaton Kőszegen fogalmazott, „pillanatokon belül visszavásároljuk az E.ON-t a németektől". Az a legkevesebb, hogy a gázos világcég ezzel az angoloktól visszavett Fradival – magyar labdarúgás – került egy kalapba, a hogyanról is hallottunk: úgy, ahogy a vízművek egy részét vettük vissza a franciáktól, amit azóta is csak pécsi einstandként emleget a szakma. A németek bizonyára tálcán kínálják majd az E.ON-t, s vállvetve védik tovább munkahelyeinket a miniszterelnökünkkel, akár a kecskeméti Mercedesnél, akár a győri Audinál.

Megtudtuk továbbá, hogy a gazdasági szabadságharc folytatódik, ahol azért néha hullik a forgács. Konfliktusnak nevezte a kormányfő egyebek között a nyugdíjrendszer átalakítását, ami azért nem tökéletesen árnyalt fogalmazás a rendszerváltozás utáni gazdaságtörténet legnagyobb eltőzsdézésére. És ha valami nem megy, akkor még mindig ott a választási felhatalmazás, a „kétharmad, amely áll mint a cövek". Azért valljuk be, ez a cövek szó a maga egyszerűségével inkább illik az elmúlt bő két esztendőre, mint a konfliktus a magánnyugdíj ezermilliárdjainak eltüntetésére.

Az elemzőknek bőven ad majd muníciót a nyár legmelegebb napján elmondott kőszegi beszéd, így a felsőoktatás jövőképe is. Azt már tudtuk, hogy ami a közelgő becsöngetés után jön, az nem tandíj, mert az az ördögtől, de legalábbis a szocialistáktól, kommunistáktól való, egyszerűen csak költséget kell némely diáknak térítenie. És ha valakinek gondot okozna a szegedi vagy a pesti általános orvosi kar egymillió forintot súroló féléves költségtérítése, annak a miniszterelnök egy rendkívül kedvezményes – akár harmincéves futamidejű, egy- vagy kétszázalékos kamatozású – diákhitelt ajánl.

Szerintem csúfolódik.

El tudom képzelni, mit szól ehhez a lakás devizahitelét árfolyamgáttal átmenetileg könnyíteni próbáló, az árverés elől az eszközkezelő karjaiba menekülő család(fő). Szerintem azt, hogy vágjunk bele, egyszer élünk! És amit a kormányfő megmondott, azt megmondta. Jó, a kedves papa következő harminc éve azért nem biztos, de ha minden marad úgy, mint a cövek, akkor miért ne?