lacika világa

2009.02.27. 01:06

Tanfolyam

Friss gyűjtés, avagy aki rosszul viselkedik, és észreveszem, az magára vessen, mert megblogolom, jelentsen ez bármit is.

Manapság „kőgazdag” szerkesztőként már ritkábban utazom közösségi közlekedési járművel, így lehet, hogy mindennapos az alábbi történet, és csak nekem volt furcsa.

Szóval.

Állt a minap egy cottbusi Tatra a Vám térnél, Kecskésről Tarjánba tartottunk vele. Darvadoztunk a kitérőben, mert késett az ellenvonat. Az utascsere már megtörtént, aki akart felszállt, s a villamoson lévők közül is leszálltak azok, akik csak eddig akartak utazni, épp ezért az ajtókat bezárta a vezető.

Mivel a szokásosnál frissebb voltam, és olvasnivalót sem vittem kivételesen magammal láttam, ahogy egy bőven a nyugdíjkorhatár fölött lévő néni siet, hogy elérje a szerelvényt. Szerencséje volt, mert még mindig nem jött a „szembetuja”, így az utolsó néhány lépést már sétálva tette meg. Majd megállt zihálva a hátsó ajtónál, és várt. De nem történt semmi. Ezután eltipegett a középső ajtóhoz. De az sem nyílt ki. Mivel nem tehetett mást, előre ment az első ajtóhoz, s érdekes módon ott Szezám kitárult. Majd a vezető úgy, hogy mindnyájan halljuk, tartott egy rövid villamoskezelési tanfolyamot a néninek:

- Tessék megnyomni a gombot, és kinyílik az ajtó!

- Rendben, fiam, máskor így teszek!- felelte szegény lihegve.

Én viszont máshogy gondolom, kedves fiam.

Nincs rendben. Azért sincs rendben, mert a vezetőálláson van egy gomb, aminek rendeltetésszerű használatával (értsd: megnyomod), ki tudod nyitni az ajtókat.

Nincs rendben, mert a néni futását te is végignézted a visszapillantó tükörből.

Nincs rendben, mert bár ki van írva szép nagy betűkkel, hogy a villamos tulajdonképpen teljesen önkiszolgáló lett, és már az ajtókat is nekünk kell kinyitni (mellékszál: várom, hogy mikor kell az utasoknak vezetni a Tatrákat - Chemnitzben a kocsiszínben vezettem kábé hatvan métert egy Stadler villamost, ha ez előképzettségnek számít, akkor számíthattok rám), mégis vannak olyan helyzetek, amikor te is kinyithatnád az ajtót. Ez pont ilyen szituáció volt. S ha nem az ostoba utasításnak akartál volna megfelelni, hanem emberként viselkedve és gondolkodva megnyomtad volna az ajtónyitás gombot, akkor biztos vagyok benne, nemcsak a nénitől kaptál volna köszönetet, hanem mi, UTASOK is úgy gondoltuk volna, csak van még emberség ebben az eldurvuló világban. De látom, hogy nincs. Nálam megbuktál.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!