Az Egyesült Államokban dalolt a makói Varga Anna

Varga Anna (középen) amerikai barátai között. Fotó: DM/DVA makói Varga Annáról két hónapja, Virágok közt élek című új, kilencedik albumának megjelenése kapcsán írtuk meg, hogy az ottani magyarok meghívására Amerikába készül. Úgy tervezte, hogy a helyi közösség rendezvényein, klubokban fog fellépni. Varga Anna négy éve már járt az Újvilágban. A nótázást gyermekkorában kezdte, az apátfalvi tanyavilágban tanulta meg az első dalokat – ma már több mint ezer nótát ismer. Bár van közöttük saját is, az amerikai magyarokat természetesen a jól ismert, régi dalokkal lepte meg.

Varga Anna bő két hetet volt az Egyesült Államokban. Ideje nagy részét egy New Yorktól mintegy háromszáz kilométerre lévő, Alenta nevű városban töltötte, ahol egy ottani magyar család vendégszeretetét élvezte. Legemlékezetesebb fellépése szilveszterkor volt: az ottani népes magyar kolónia tagjai közül több mint háromszázan mulattak vele a Magyar Ház rendezvényközpontban. A makói énekesnő úgy tapasztalta: odaát is főleg a közép- és az idősebb korosztály kedveli ezt a műfajt.

A legnagyobb sikert aratott nóták

Mely nóták aratták a legnagyobb sikert Varga Anna amerikai fellépésein? Például az Ahogyan én nem szeretlek, nem szeret úgy senki, az Énnálam egy boldog óra, vagy az Eresz alatt fecskefészek. A legnagyobb tapsot azonban akkor kapta a makói nótaénekesnő, amikor azt kezdte el énekelni, hogy „Megfordítom kocsim rúdját, itt hagyom az ősi szülőföldet..." Varga Annát egy igazi helybeli cigányzenekar, a Lakatos család hattagú együttese kísérte az Egyesült Államokban.

Szerinte a kinti magyarok – ebben talán a nosztalgia és a honvágy is belejátszik – még a hazaiaknál is jobban szeretik a magyar nótát. Lelkesen énekelték vele mindegyiket, a kazettái és a CD-lemezei is szépen fogytak. Meg akarták hívni egy szomszédos városba is két koncertre, de arra már nem volt ideje, haza kellett térnie.

A makói nótaénekes kitűnően érezte magát az Egyesült Államokban. Bár legutóbb kissé pesszimistán nyilatkozott nekünk – azt mondta, úgy látja, a magyar nótának lassan bealkonyul, több lemezt sem készít már –, most egy nagy, áprilisi makói koncerten gondolkodik, sőt lelkesen azt is közölte: ha lesz rá alkalma, újra vállalja a tízórás repülőutat Amerikába. Ahol egyébként nem feledkezett meg a makóiakról; kedves gesztusként még lapunk szerkesztőségébe is küldött egy képeslapot, amin a New York-i Empire State Building látható.