Filmszerepben a makói matematikus

Egy kocka a Pentatonból, Péli PéterrelA most harmincöt esztendős Péli Péter úgy került a világhírű amerikai egyetemre, hogy makói gimnazistaként megnyerte az országos tanulmányi versenyt matematikából. Ennek köszönhetően kapott ösztöndíjat egy nagy-britanniai középiskolában, s minthogy ott is a legkiválóbbak között volt, onnan már egyenes út vezetett az óceán túloldalára. A Harvardon megszerzett matematikusdiploma mellett egyébként van egy másik is, a chicagói egyetemen kapta, művészettörténetből.

Azt vallja, ez a kettősség – a reál és a humán érdeklődés – jól megfér benne. Persze sokkal inkább igaz rá a sokszínűség, mint a kettősség. Diplomáival a zsebében nagyon sok munkát kipróbált már: volt kertész, szállodai recepciós, tolmács, dolgozott építkezésen. Amerikán kívül hosszabb időt töltött Ausztráliában is, megfordult Thaiföldön, Indiában és Egyiptomban, illetve Európa több országában. Most, miközben a Buddhista Főiskolán a buddhizmus nyugati kultúrára gyakorolt hatásáról tart előadásokat, szerepet vállalt egy rövidfilmben is, melynek ő jegyzi a forgatókönyvét.

A Pentaton című, huszonnégy perces, angol nyelvű alkotás egy New Jersey-i dzsesszdobos egyfelvonásos drámája alapján készült, amit a neten talált. Úgy gondolta, könnyen megfilmesíthető, humorban és filozófiában bővelkedő írás. Három muzsikus: a legnagyobb jazz tenorszaxofonos, John Coltrane, Sid Vicious, a Sex Pistols basszusgitárosa és Charles Mingus nagybőgős beszélget benne egy tibeti kávéházban zenéről, művészetről, életről – és a társalgásba egy idő után Buddha is bekapcsolódik.

A film rendezője különben a felesége, Zupkó Ágnes, aki régóta filmezik, videoinstallációkat készít. Az angol nyelvű, de magyar felirattal is ellátott, az átlag nézőnek talán kissé túl szókimondó filmben Péter Coltrane szerepét alakítja, a többit ugyancsak amatőr színészek, az ő barátai. A szerénynél is szerényebb költségvetésű alkotás munkálatai három hónapot vettek igénybe – ebből a forgatás két napig tartott egy kávéházban, előtte azonban hosszas előkészületekre volt szükség, és a vágás és a feliratozás sem volt egyszerű utána. A Pentatont a közönség csütörtöktől láthatja Budapesten, a Sambhala Tibet Központban, Péter azonban reméli, televízióban is látható lesz. Az internetre biztosan felteszik, és attól kezdve az alkotás önálló életre kelhet.

Miközben kéziratban már meglévő első magyar nyelvű kötetének megjelenésére vár, Péter már a következő film ötletén gondolkodik: van egy színdarabja, ami eddig felerészt készült el – igyekszik befejezni, és ha minden jól megy, februárban indulhat az újabb forgatás.