Ratkai János, a világjáró

Fotó: Szabó ImreA makói könyvtárban az év első kiállítása mindig Ratkai Jánosé. A harmincnyolc esztendős, egykor makói, jelenleg Kecskeméten élő világjáró eddig hétszer hozta haza a fotóit – valamennyi az utazásai közben készült. Mostani tárlata viszont más: nem csupán úti élményekkel ajándékozza meg a látogatót, de valóban különleges, egyszeri és csak jó szemmel észrevehető személyes pillanatokkal is. Bár rokonszenves szerénységgel továbbra sem vallja magát művészi fotósnak, új képeit igyekezett ilyen igénnyel elkészíteni.

Hogy miért járja a világot? Mindig is szeretett utazni, a világ azonban igazán azóta nyílt ki előtte, hogy elkezdett idegenvezetőként dolgozni. A ma számára élethivatást és fantasztikus élmények forrását jelentő munkával – különös módon – egy tragédiát követően ismerkedett meg: tizenhét esztendeje, amikor az édesanyját elveszítette, idegenvezetőként dolgozó nagynénje magával vitte két hétre Görögországba, hogy enyhítse a gyász fájdalmait. Nem csak a mediterrán ország nőtt a szívéhez, a hivatást is megszerette. Hazatérve megtanult angolul, majd felsőfokú idegenvezetői szakképesítést szerzett és azóta is ez tölti ki az életét – persze, egy ideje már a családja is.

Ratkai Jánosnak korábban különben egyéb művészi ambíciói is voltak: vonzódott a színjátszáshoz, egy időben énekelt egy makói rockzenekarban, és dalszövegeket is írt. Versmondó versenyekre ugyancsak járt. Még tavaly is benevezett egyre, be is jutott a döntőbe – azon viszont már nem tudott részt venni, mert épp külföldre kellett utaznia egy csoporttal. Dolgozott tévében és rádióban is, most pedig színikritikákat ír egy havilapba.