Rémálmok gyötrik a kutyatámadás óta

Máig rémálmok gyötrik a makói [namelink name="Nagy János"]t és feleségét: az idős férfit február végén elkóborolt kutyák támadták meg. Bal lábfejét úgy szétmarcangolták, hogy amputálni kellett, de segítségére siető felesége is súlyos sérüléseket szenvedett. A kutyák gazdájára – aki ellen épp most indult büntetőeljárás – ennek ellenére nem haragszanak.

Már otthon lábadozik, sőt időközben egy szívinfarktuson is átesett a hetvenhárom esztendős [namelink name="Nagy János"]. A makói férfinak amputálni kellett a bal lábfejét, úgy szétmarcangolta február végén két staffordshire terrier, amelyek egy néhány utcányira lévő ház udvaráról szöktek ki. Mint megírtuk, a férfi azért lépett ki a Kisfaludy és a Vágóhíd utca sarkán álló házukból, hogy megnézze, jön-e már a felesége. Az utcán gazdátlanul csatangoló két állat észrevette őt, és a garázs ajtajában rárontott. [namelink name="Nagy János"] ezt követően olyan borzalmakat élt át, amilyeneket kevesen: a kutyák nemcsak a lábfejét, de mind a négy végtagját összeharapdálták.

Nem haragszanak a kutyák gazdájára

– Nem akarunk bosszút, nem haragszunk, kártérítési pert sem indítottunk a kutyák gazdája ellen – mondta [namelink name="Nagy János"]né, aki hozzátette: amúgy sem volna pénzük ügyvédet fogadni szerény nyugdíjukból. – A fiatalember ugyan hanyag volt a kutyáival, de amúgy kedves ember. A kórházban és itthon is meglátogatott minket többször, még feljárót is készített, amin a férjem kerekes székét ki lehet tolni a házból. Egyébként azt ígérte: amit a bíróság megítél, kifizeti. Az idős házaspár éppen tegnap kapott levelet, amelyben arról értesítették őket: életveszélyt okozó testi sértés miatt vádat emeltek G. Ernő ellen.

Jutott az éles fogak okozta kínokból az időközben hazaérő feleségének, és egy arra járó szomszédnak is, aki segíteni próbált. Az erősen vérző férfit a mentősök is csak azt követően tudták ellátni, hogy a vérengző ebeket a gyepmester lelőtte. A makói kórházban kezelőorvosa, Hadik György lapunknak azt mondta: ilyen súlyos sérüléseket több évtizedes pályafutása alatt sem látott.

Ottjártunkkor nyilvánvalóvá vált, hogy Nagyék még mindig nem tették túl magukat a történteken. Ez talán sosem sikerül nekik. Mint elmondták, az átélt borzalmak újra és újra az emlékezetükbe villannak. A férfi mind a mai napig fel-felriad álmából. Olykor az előszobában, a szoba ajtaja előtt véli látni a kutyákat – ilyenkor kiabálva forgolódik ágyában. Felesége meg arra panaszkodott: a harapások súlyos hegei még mindig fájnak neki, és nem tud például tésztát gyúrni, vagy mosni sem. A lakásból egyébként alig mozdulnak ki, az ebédet bolti eladóként dolgozó lányuk hordja nekik.

Az idős embert felesége nem meri magára hagyni, csak kerekes székkel közlekedhetnének, ez viszont nem egyszerű dolog: [namelink name="Nagy János"]né még megemelni is csak nagyon nehezen tudja férjét. Most azt várják, mikor készül el a férfi protézise. Állítólag egy hónap múlva, de ezt követően még járni is meg kell tanulnia vele. Az asszonyt azonban nem ez gyötri a legjobban, hanem a lelkiismerete. – Egyfolytában az jár a fejemben, mit kellett volna másképp csinálnom, hogyan menthettem volna meg őt a kutyáktól – mondja könnybe lábadt szemmel.