2007.01.29. 15:19
A magány
Mai világunkban, sőt, a történelem folyamán is ismerünk olyan híres tudósokat, sztárokat, politikus vezetőket, akik idősebb korukban eltűntek, letűntek, szinte kegyvesztettek lettek, visszavonultak a magányba és szinte remeteéletet éltek. Olyan is megtörtént, hogy az említett személyek közül néhányan haláluk után ismét ünnepeltek és példaképek lettek.
Bessenyei Ferenc, a nemzet nagy színésze is visszavonult a magányba feleségével az Alföld egyik kis zugába. II. Rákóczi Ferenc rodostói száműzetéséből írta sorstársa, Mikes Kelemen a leveleit, miszerint a nagy fejedelmet fojtogatta a magány és a honvágy.
A magány rátörhet az emberre ma is. Munkahelyvesztés, családtag elvesztése, hajléktalanság, nyugdíjba vonulás is magányt hozhat. Egy idős özvegyasszonnyal beszélgettem nemrég. Kis parasztházában három generáció élt együtt békességben, szeretetben. Férje, három gyermeke, apósa, anyósa. Megjegyezte: ma szinte minden második házastárs külön él, pedig nem kell alkalmazkodniuk az idősekhez. A községekben élők negyven százaléka magányos. A húszas korosztály fele egyedül, otthon tölti szabadidejét a hét végén. A budapesti ifjak tíz százalékának egyetlen barátja sincs. Lehet, hogy igénye sincs rá, mert ezt pótolja a tévé vagy az internet. Tény az is, hogy a falvakban a régi szokások, hagyományok már elmúltak. Esetleg még a nyugdíjasklubokban vannak hagyományőrzők néhány helyen. Egyre több a magányos, akikre oda kell figyelni, fontos a törődés, a segítés. Azonban a közöny ma sokszor nagyobb. Egyre jobban hiányzik a szolidaritás. A mag ány egyre jobban szedi áldozatait. Sajnos egyre gyakrabban hallunk az elfelejtett emberek tragédiáiról.
K. F., Csikvánd
