Amit tudni kell a tetanusz elleni védőoltásról

A napokban látott napvilágot az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve a tetanusz- (merevgörcs) fertőzésről, abból a célból, hogy a tetanuszfertőzés megelőzése a rendelkezésre álló lehetőségek közül szakmailag megalapozottan történjen.

– A tetanusz megelőzésével ma is foglalkozni kell, mert a tetanusz súlyos, halálos kimenetelű fertőzés lehet – mondta el a Kisalföldnek dr. Amberger Erzsébet kistérségi tiszti főorvos. – Az 1950-es években még évi 500 megbetegedés fordult elő Magyarországon, amelyek több mint fele halállal végződött. A védőoltásoknak köszönhetően folyamatosan csökkent a megbetegedések száma. Az utolsó 5 évben ez a szám 1–8 között változott. Sopronban és környékén 20 év alatt 4 halállal végződő tetanuszfertőzés fordult elő, az utolsó 1999-ben. A betegek kivétel nélkül oltatlan vagy hiányosan oltott nyugdíjaskorúak voltak, akik sérülésükkel nem vagy csak későn fordultak orvoshoz.

A tetanusz elsősorban sebfertőzés következtében alakul ki, amiben a seb mérete nem döntő tényező. Különösen veszélyes sérülés lehet: az állati harapás, a roncsolással járó sérülés, a ház körüli munka során keletkezett szúrt seb, főleg, ha az erősen szennyezett. Ezért nagyon fontos, hogy a sérültek orvoshoz forduljanak, hiszen csak szakember tudja eldönteni, hogy a sérülés tetanuszfertőzésre gyanús-e vagy sem.
Nagyon fontos, hogy mindenki, akit sérüléssel járó baleset ér, tudja tájékoztatni az őt ellátó orvost addigi tetanusz elleni oltásai- ról. A szabályosan védőoltott gyermekek és felnőttek az utolsó oltástól számított 10 éven belül tiszta, tetanuszfertőzésre nem gyanús, nem mély, nem lebenyes sérülései a sebellátáson kívül ugyanis tetanusz elleni oltást nem igényelnek. Természetesen más a helyzet, ha a sérülés súlyos, ha a seb erősen szennyezett, vagyis tetanuszfertőzésre gyanús.

– Azt határozottan mondhatjuk – jelentette ki a tiszti főorvos –, hogy 21 éves korig a kisebb sérülések esetén nincs szükség tetanusz elleni aktív védőoltásra, mert az utolsó oltás náluk tíz éven belül volt. Önkéntes alapon ma is térítésmentesen végezhető azon személyek oltása, akik 1941. január 1. előtt születtek, korábban tetanusz ellen aktív immunizálásban nem részesültek, függetlenül attól, hogy aktuálisan náluk tetanuszgyanús sérülés nem fordult elő.

Olyan munkakörökben, ahol fennáll a földdel szennyezett sérülések lehetősége, a munkáltatóknak biztosítaniuk kell meghatározott szabályok szerint a dolgozók tetanusz elleni védőoltását.

A tetanusz kórokozója

A tetanusz kórokozója levegőt nem kedvelő, spóraképző, méreganyagot termelő baktérium, amely szinte mindenütt előfordul: a talajban, az állatok és ember bélrendszerében, így különösen trágyázott földben, országúti porban. Minden olyan sérülésnél számolni kell a fertőződés lehetőségével, ahol ezen kockázati tényezők jelen vannak. A fertőződés lehetősége az élet minden szakaszában fennáll, még újszülöttkorban sem kizárt, például az intézeten kívüli szüléseknél, a nem megfelelő köldökellátás következtében.

Védőoltások

Magyarországon aki 1940. december 31. után született, tetanusz ellen védettnek tekinthető. A hazai védőoltási rendszerben ugyanis ez a korosztály 5–6 tetanusz elleni oltást kapott, így szerzett (mesterséges) immunitással rendelkezik. Ma a gyermekek 2, 3, 4, 18 hónapos, illetve 6 és 11 éves korban kapják meg az életkorhoz kötött védőoltás keretében a tetanusz elleni védelmet. Ezen oltási sorozatot követően 10 évente ajánlott úgynevezett emlékeztető oltást adni. A védőoltási sorozat egyébként bármilyen életkorban elkezdhető. Szabályosan védettnek az tekinthető, aki hatéves koráig minimum 4, hatéves koron túl kezdett védelem esetén 3 oltást 1–1 hónapos időközzel, 6–12 hónappal később megismételve kapott.