Iskola helyett színházba mennek

Jelmezben, kisminkelve, színpadra készen A dzsungel könyve gyerekszereplői. Fotó: Frank YvetteA Szegedi Nemzeti Színház színfalai mögül kukucskálunk ki: ezen a délelőttön is megtelt a nézőtér, a széksorok közül izgatott zsivaj hallatszik. Nemsokára kezdődik A dzsungel könyve című zenés darab. A kulisszák mögött félhomály, a táncosok bemelegítenek, a színészek a szövegüket mormolják maguk elé. A felnőtt Mauglit játszó Gömöri Krisztián nagyokat szökken, emelgeti a lábát, belebokszol a levegőbe, hogy bemelegítse izmait. Egy fejkendős kisfiú a Balut alakító Jakab Tamás hátára mászik, aztán elszalad, visszajön, ugrál. Egy pillanatra sem áll meg. Ő az előadás gyermekszereplői közül a legfiatalabb: Domsa Valentin. A többi kisfiú is jön-megy, néhány tánclépés, egy-két szökkenés, időnként egy-egy dalrészletet dúdolnak. A gyermek Mauglit játszó Enyedi Gellért, s a többi farkaskölyök: Balogh Andris, Máté Levente Attila, Langane Dominik készül színpadra lépni.

Aztán felgördül a függöny, kihunynak a fények, a dzsungelt hangos madárcsicsergés idézi. Ekkor már Bal József rendező is beül a színfalak mögé, oldalról nézi a darabot. Időnként mosolyog, néha bólogat. Morcosnak nem láttuk.

Az öt gyerekszereplőnek az első felvonás elején van jelenése. Amikor letelik a „munkaidejük", szaladnak az öltözőbe. Attila anyukája, Wolfárt Antalné gardírozza őket.

Bal József a gyerekszínészekről

A dzsungel könyve rendezője, Bal József úgy véli: nehéz a gyerekekkel dolgozni, ennek ellenére szereti a közös munkát. Úgy látja, hogy a próbán adott instrukciók nem ugyanazt jelentik a gyereknek, mint a felnőtt színészeknek. A gyerekek ugyanis más koordinátarendszerben mozognak. A kis színészekkel jól megtalálja a hangot, játszik velük a próbákon. „Nekem is van egy kilencéves fiam, úgyhogy kondiban vagyok" – mondta a rendező.

Öt csibész az öltözőben

A legtöbbet a hétéves, szószátyár Valentin beszél. Látszik: imádja a színházat. Ezt a szeretetet otthonról hozta, ugyanis az édesanyja táncos. Megtudjuk, hogy őt már az egész osztály látta a színházban, és az anyukája légtornász akart lenni, aztán mégis táncos lett. A kisfiú elmondta azt is: azt szereti a legjobban a darabban, amikor Akela felemeli, ettől ugyanis helyre ugrik a dereka.

Persze, az is lehet gyerekszereplő, aki nem mozog színházi berkekben.
– Az újságban olvastuk, hogy válogatást tartanak, A dzsungel könyvébe keresnek gyerekszereplőket – mondta Andris. – Eljöttünk a válogatóra, meg kellett mutatni, hogyan üvöltenek a farkasok, hogy morognak. Végül a rendező bácsi minket választott.

A Tigris éjszakája

Társának, Márta Levente Attilának nem ismeretlen a színjátszás: négy éve jár a Juhász Gyula Általános Iskola színjátszó körébe. Anyukája meséli: azért íratták be annak idején, hogy fejlődjön a beszéde, s kicsit megnyíljon, mert nagyon zárkózott volt. Persze akkor még nem tudták, hogy az iskolai darabok mellett a kisfiú a világot jelentő deszkákra léphet, még ha farkaskölyök szerepben is.

Válogatás

A gyerek Maugli: főszerep. A Szegedi Nemzeti Színházban évente 1-2 gyermekdarabot tűznek műsorra. Ha a rendező gyerekszereplőket keres, újsághirdetésben teszik közzé a válogatás időpontját.

Fotó: Schmidt Andrea– Az egész darabot tudjuk kívülről, és a koreográfiát is – mondja a ságváris Langane Dominik. A kedvenc daluk egyébként a Tigris éjszakája – ebből énekelnek is egy részletet, természetesen táncolnak is hozzá.
Van a fiúk között egy, a korához képest már nagy színházi múlttal rendelkező is, méghozzá Enyedi Gellért. Ő korábban már a Hókirálynőben is játszott. A Rókusi Általános Iskola diákját már az osztálytársai is megnézték a színházban. A 11 éves kisfiú szereti a színpadot.

Adóbevallás gyerekeknek

– Nagyon jó érzés a közönség előtt fellépni és a felnőttekkel is jó együtt dolgozni. A kedvencem a tánckarból Fekete Mercédesz, szeretem, és neki is én vagyok a kedvence – mondja a legbeszédesebb gyerek.

Gellért közgazdász szeretne lenni, a többi kisfiú színésznek készül. A rendezői munka nem vonzza egyiküket sem.
– A rendező bácsinak rossz, mert soha nem megy fel a színpadra – állapítják meg.

A premiert hosszú próbaidőszak előzte meg, először a táncteremben, aztán a színpadon. A gyerekek naponta kétszer játszanak a Szegedi Nemzeti Színházban. Ezeken a napokon nem mennek iskolába, ám az elmaradást igyekeznek pótolni. Ehhez osztálytársaiktól is sok segítséget kapnak. Munkájukért fizetség is jár, a főpróbáért bruttó 15 ezer forint, az előadásokért bruttó 30 ezer. S mivel van jövedelmük, adóbevallást is kell készíteniük. Ezt a pénzt persze ők játékosan keresik meg, arról azonban nagyon komoly elképzelésük van, hogy mit kell tenni a keresettel: kamatoztatják. Andris mosolyogva megjegyzi: furcsállja, hogy 9 évesen nyugdíjjárulékot is vonnak tőle...