Jubileumi kiállítással ünnepel a a 15 éves Szög-Art

A Szög-Art tagjai soportképhez készülődve a Kass GalériábanTizenöt évvel ezelőtt független szellemi műhelyként alapította meg tizenegy neves Szegedhez kötődő képzőművész a Szög-Art Művészeti Egyesületet. A civil szervezet mára kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezik, tagjai kiállításokkal jelentkeztek Németország, Franciaország, Lengyelország és Románia több városában. Noha nem sorolható egyetlen irányzathoz az azóta számos taggal bővült csoportosulás, mégis összetartja a tagokat a barátság és a sok közös élmény. A Szög-Art jubileumi tárlata március közepéig látható a Kass Galériában – a verniszázson begyűjtött véleményekből, értékelésekből és szórakoztató történetekből mint apró mozaikkockákból próbáltunk összerakni egy színes képet.

– A művészet a rendszerváltozással megszabadult azoktól a ballasztoktól, amelyek a korábbi évtizedekben jellemezték a kultúrpolitikát. A Szög-Art egy kis parittyás Dávid. Fontos, hogy kisugárzó ereje ne csak a város polgáraira, hanem országos, sőt nemzetközi szinten is hasson – hangsúlyozza Pataki Ferenc festőművész, a kortárs szegedi piktúra emblematikus alakja. – A mai képzőművészet olyan tág határok között mozog, hogy egy ilyen szervezetben nem lehet kizárólagos egyetlen irányzat, stílus. A konkrét, ábrázoló, figurális művektől a kevésbé láttató, inkább gondolatébresztő munkákig egymás mellett élhetnek a legkülönbözőbb alkotások. A kortárs művészeknek az állandó párbeszéd a legfontosabb feladatuk. Ezt a mentalitást érzem az egyesületben, ezért szeretek a Szög-Art tagja lenni.

Farkas Pál és Aranyi Sándor Pataki Ferenc köszöntőjét hallgatjaMegnyitotta a kapukat

– A képzőművészek lába alól kihúzták a talajt, a Szög-Art az egyre inkább beszűkülő lehetőségek idején is lehetőséget biztosít a megmutatkozásra. Aranyi Sándor áldozatos és úthengerszerű szervezőmunkája megnyitotta előttünk a kapukat nemcsak idehaza, hanem külföldön is – summázza véleményét az egyik legprogresszívebb szegedi szobrászművész, Popovics Lőrinc, aki arra is emlékeztet: a rangos budapesti Vigadó Galériában a vidéki egyesületek közül a Szög-Art volt az első és egyetlen, amely önálló tárlattal tudott bemutatkozni.

– A Szög-Art a kortárs szegedi képzőművészet talán legjelentősebb egyéniségeit tömöríti. A huszonegy tag között – sajnos Dér István és Fischer Ernő már nincsenek velünk – festőtől a grafikuson és szobrászon át az iparművészig sokféle alkatú, stílusú, világszemléletű alkotó akad. Nehéz így közös nevezőre hozni őket, nincs is szellemi közös nevező, a megalakuláskor a barátság volt a legfontosabb kapocs. Egy művészcsoport életében 15 év hosszú időnek számít, kívánom, hogy még sokáig dolgozzanak együtt – értékel Nátyi Róbert művészettörténész, aki a készülő jubileumi katalógus bevezető tanulmányát is jegyzi.

Egészséges lépés

Szuromi Pál művészeti író kritikáját sem rejti véka alá: – A Szög-Art megteremtése a kilencvenes évek elején egészséges lépés volt, mert a korábbi évtizedekben a szegedi művészcsoport szinte mostohagyermekként a vásárhelyiek mellett működött. Mára önállóbb arculatuk lett a szegedi alkotóknak. Az a fajta szakmai igényesség azonban, ami eleinte megvolt, mára feloldódott. Minősítésnek, válogatásnak kellene megelőznie a bemutatkozó kiállításokat. Érdemleges, szakmai, baráti disputát kellene folytatni a teljesítményekről. A fiatal generációk képviselői nincsenek jelen, érdemes lenne frissíteni a tagságot. A kiállításokon inkább a középgeneráció, azaz Popovics Lőrinc, Darázs József és Sejben Lajos jelentkezik progresszív munkákkal.

Farkas Pál Balerina című kisplasztikája. Fotók: Frank YvetteA Reök-palota és szelleme

– A Szög-Art minden tagja más és más, ebből a színes szőttesből jön létre egy laza konglomerátum, amely olyan, mint a természet: burjánzik, virágzik, vibrál. Annyiféle áramlatot, alkotói fölfogást képvisel – óriási dolog, hogy másfél évtizeden át fennmaradt. Összetartó oszlopa Aranyi Sándor, akinek zseniális szervezőképességével Németországtól Franciaországon át Dél-Amerikáig sikerült kapcsolatokat kiépítenie jelentős állami támogatás nélkül is – mondja az egyesület legtekintélyesebb tagja, a világhírű grafikusművész, a város Kossuth-díjas díszpolgára, Kass János, aki arra bíztat: Szegeden a Buday György nevével fémjelezhető képzőművészeti hagyományokra kellene építeni. – Ha van kiút, kibontakozás, akkor az a Temesvár–Arad–Szabadka–Újvidék eurorégión keresztül vezet. Kíváncsian várom a felújított
Reök-palota megnyitását, amelynek három emeletét szellemmel is meg kellene majd pakolni, kevés pusztán az architektúra.

Ehhez kapcsolódik az egyesületi elnök, Aranyi Sándor mondandója is: – Annak idején mi lobbiztuk ki, hogy a Reök-palotában legyen Szeged képtára. Mostanra világossá vált számunkra, hogy a város vezetése a szabadtérit működtető kht.-ra bízza a felújított épület üzemeltetését. Ezt nem tartjuk eleve rossz megoldásnak, ha megfelelő szakmai vezetést rendelnek mellé. A képzőművészeti programok összeállításához szakmai társadalmi kuratórium felállítását javasoltuk, remélem, elfogadják a kezdeményezésünket. A legnagyobb aggodalmunk az, hogy hiába adják át a palotát már május végén, a júliusban megnyíló szegedi nyári tárlatot még nem ott akarják megrendezni. Ha lehetett a romokban heverő Kass Szállóban kiállítást rendezni, miért ne lehetne a felújított palotában a város legrangosabb képzőművészeti rendezvényével avatni az új képtárat? Felajánlottam, hogy akár a rajz tanszéki galéria paravánjait, posztamenseit is kölcsön adjuk erre a célra. Úgy gondolom, méltóbb lenne, ha a magyar képzőművészek országos seregszemléjével nyitnánk, mintha idehoznának valami nagy durranást. Két héten belül összehívjuk a MAOE szegedi tagságát, hogy a kht. és a város vezetése ismertesse velünk az elképzeléseit. Ettől függ, hogy a tervek mellé tudunk-e állni, vagy kénytelenek leszünk a magunk elképzeléseit keresztülvinni. Ha szükség lesz rá, a Szög-Art akár olyan országos visszhangot kiváltó akcióra is kész, mint amilyet a Horváth Mihály utcai képtár bezárásakor szerveztünk, amikor leakasztottuk a falról a képeinket és távoztunk.

Sztorik az úton

Aranyi Sándor vezette az autót, amikor a Szög-Art tagjai a németországi Heilbronnba mentek kiállításra, és egy kölcsön Ford Transittal szállították a képeket. Székesfehérvár felé a jobb első kerék defektet kapott. Szerették volna kicserélni, de nem találtak a kocsiban emelőt. Ahogy tehetetlenül várakoztak az út szélén, egyszer csak megállt mögöttük egy kamion, és kiszállt belőle egy szőke bombázó – hófehér overallban. Odalibbent a meglepett művészekhez és megkérdezte: „Miben tudok segíteni?" Amikor meghallotta, mi a probléma, rögtön hozta az olajos emelőjét, letérdelt, és az ámulattól szóhoz sem jutó festők, szobrászok előtt pillanatok alatt felrakta a pótkereket. Amikor kiderült, hogy kicsit kisebb a pótkerék, mint kellene, a szőke ciklon sajnálkozva mondta: szívesen segítene, akár Heilbronnba is elvinné a kompániát, de sajnos a kamionjával nem lépheti át a határt. Művészeink köszönetet mondtak a segítségért és elbúcsúztak. Óvatos tempóban eldöcögtek az első benzinkútig. A jó tündér kamionja is ott állt a parkolóban, gondolták, hálából meghívják egy kávéra. Farkas Pál szobrász ment el érte. Amikor odaért a kamionhoz, az overallos szőkét nem találta, viszont nyitva volt a járgány hátsó ajtaja. Benézett. Legnagyobb meglepetésére egy parádésan berendezett komplett hálószobát látott. Kiderült, hogy egy utazó örömlánytól kaptak segítséget.
A heilbronni kirándulás további meglepetéseket is tartogatott: a végcél előtt ötszáz méterrel egy forgalmas kereszteződésben hatalmas zökkenéssel megállt a Ford Transit. Eltört az első kerék egyik gömbcsuklója. Szerencsére épp jöttek a vendéglátók, és rögtön intézkedtek. Öt percen belül megjelent egy „műtőkocsi", azaz egy műszerekkel, szerszámokkal, gépekkel tökéletesen felszerelt szerelőműhely. Gyorsan beszerezték a szükséges alkatrészeket és a helyszínen villámgyorsan megjavították az autót. Csak az alkatrészeket kellett kifizetni, a munkadíjra azt mondták: az a cég ajándéka. A kiállítás nagy sikerű megnyitója után Aranyi Sándor, a társaság sofőrje sóvárogva nézte, a többiek hogyan kortyolják a finom pezsgőket, borokat. Ő még nem lazíthatott, mert a harminc kilométerre lévő szálláshelyükre neki kellett hazafuvaroznia a többieket. A szállásadó házigazda azzal vigasztalta: ne búsuljon, majd otthon jól besöröznek. Amikor hazaértek, kiderült: összesen három üveg sör van a hűtőben. A házigazda a négy magyar vendégének kettőt felbontott, a harmadikat visszatette a hűtőbe és Guten Nacht!-ot kívánt. Művészeink döbbenten nézték: ez volt a nagy sörözés? Felkerekedtek kocsmát keresni, de 25 kilométeres körzetben, minden falu minden vendéglátóhelye és üzlete már zárva volt. A többiek megszánták Aranyi mestert, és javasolták, menjenek inkább haza, maradt még egy üveg sör, az mind az övé lehet. Aranyi tanár úr szomjasan kinyitotta a hűtőt, és nem akart hinni a szemének: nem volt benne a sör. Az üres üveg ott árválkodott mellette. A házigazda közben megitta. A heilbronni sörözésből okulva azóta csak munícióval felszerelkezve indulnak útnak a szegedi képzőművészek.