Mit látunk rajtuk?

Ha túlzásba esnék, bizonyára azt mondanám: teljesen odavagyok az olyan nőkért, mint amilyeneket Meryl Streep formál meg a filmeken. Dacára annak, hogy amerikai, figyelem, mit művel, de én mindenestül az európaiak mellett voksolok. És mégis: Meryl kivétel, titokfejtő feladványokat ad. Nem meglepetés, hogy az Időtlen értékek című kötetbe beválogattak egy neki tulajdonított kijelentést. Eszerint „minden hitünket életünk egyetlen területére összpontosítsuk". Azt hihetné az ember, hogy e színész, lévén amerikai, a férfiakra gondol, pedig dehogy. „Adjuk bele szívünket a munkába" – így folytatja, és azzal fejezi be: „Ne engedjük, hogy különleges tulajdonságainkat, értékeinket, a titkot, az igazságot elnyelje a mindent felemésztő önhittség."

Ő, a nő, olyan típusú emberekben, mint Meryl, vetélytársat sejt, jól sejti ugyanis, hogy a művész elhallgat valamit: szíve és játéka csupa érzelem. Mivel a férfiak nagyon vizuális fantáziával megáldottak, harapnak az efféle nőkre. Egy felmérés szerint a jó megjelenés, a formás test, a mell, a fenék érték a férfi szemében, ha a nőre néz, de ez mégis csak a felszín.
Az időtlen értékek az egyéniségben, az értelemben és a humorban rejlenek a jó megjelenésű hölgyek körében. Nagy ékességük még szemük, a lelkük tükre. Mindezeket sok nőci nem veszi figyelembe, talán azért, mert elfeledkezik róluk. Ő, a nő nagyon is számol eme értékekkel. Nem kedveli a feministákat, óvatosságra inti a szingliket. Ő egy hagyományos asszony modern kivitelben. Öntudatos és konok. Nagyon jól tudja, hogy mit hordoz magában a felsorolt ideák közül. Vonzereje abban rejlik, amije van, de ez csak fele része, a másik részt én képzelem el róla.

Jó néhányszor kijelentette kissé méltatlankodva: „Te nem engem szeretsz, hanem az ideáidat, vagyis amit gondolsz rólam." Istenem, mit tegyek, ha ilyen vagyok. Magamba szállok és igyekszem meggyőzni, hogy Ő mégis egy valóságos nő, nem virtuális kalandregény hőse. És végül: a nő humorérzéke nem azt jelenti, hogy vicceket mesél, hanem nevet a férfi viccein – állítja egy könyvben valaki. Én korrigálom e mondatot őrá gondolva. Egyik legnagyobb érték a nőben, ha a férfin (is) nevet. A másik neművel vitatkoznia nem érdemes. A férfi dühbe gurul vagy megsértődik. De ha azon kapom magam, hogy a nő nevet rajtam, rögtön leesik a bélás (tantusz és fillér híján) a készülékemben: ó, ez a nő akarata szerint irányít engem. Az önhittség vétkébe véletlenül se eshetek. „Akkor is szeretsz, ha ősz öregasszony leszek?" – kérdezi Ő, a nő. „Persze, drágám. Majd írok is neked." Veszi a lapot. Nevet. Szeme, mint Merylé. Nagy bajom e napon nem eshet.

Varga Lajos