Ne legyünk lelki süketnémák!

Ott, a Damaszkusz felé vezető úton (is) bebizonyosodott, hogy nincsen eleve rossz ember, hogy a kegyelem segítségével akár radikális korrekcióra, drasztikus irányváltásra is képesek lehetünk. A megtérés gyönyörű példájára utalva, kicsit ironikusan vált szállóigévé – a kilencvenes évek első felében – a mondás, miszerint nagy a jövés-menés a damaszkuszi úton. (Aztán a „rendszerváltó” évek elmúltával azt is megtapasztalhattuk, hogy sajnos lehet visszafelé is közlekedni ezen az úton, s nagymértékben ezt tükrözik vissza a mai morális közállapotok.)
Szent Pál apostol megtérésének hetében – immár hagyományosan az utóbbi években – a történelmi egyházak, felekezetek pásztoraik vezetésével keresik fel egymás templomait, és közösségben imádkoznak a keresztények kiengesztelődéséért. Reményteljes hagyomány, mely a közös hit és értékek alapján szeretné a múlt fájdalmas sebeit begyógyítani, s a jövőbeni még szorosabb együttműködés lehetőségét megteremteni.
Az idei hét közös gondolkodásának, elmélkedésének alapját a süketnéma meggyógyításának evangéliumi története adja. A csodálatos esemény szemtanúi számára nyilvánvalóvá vált, hogy csak Jézus lehet képes arra, hogy a süketeknek visszaadja a hallás, illetve a némáknak a beszéd képességét. (Vö. Mk. 7/31-37.)
Lelki értelemben sokan szenvedünk a süketnémaság keserítő állapotában. Bizony gyakran „elbeszélünk” egymás mellett, néma marad ajkunk, ha szólni kellene, vagy éppen nincsen fülünk a hallásra. Nem akarjuk meghallani, megérteni egymást: szülő a gyermeket, gyermek a szülőt; házastárs a házastársat; vezető a beosztottat, beosztott a vezetőt; hívő a papot, pap a hívőt; hívő a nemhívőt, nemhívő a hívőt; állampolgár a kormányt, kormány az állampolgárt; ellenzék a hatalmon lévőt, hatalmon lévő az ellenzéket. Gondoljuk csak el: milyen lehengerlően nyitjuk szólásra ajkunk, ha kritizálni, elmarasztalni kell valakit, s mennyire sután némák maradunk, amikor a hálaadás ideje következne, vagy esetleg hibáinkat beismerve elnézést, bocsánatot kellene kérni.
A damaszkuszi úton hitelesen csak egyszer fordulhatunk. Azonban a megtalált irányhoz hűek csak sajátos „süketnémaságunkból” kigyógyulva maradhatunk. Először nekünk, keresztényeknek kell rátalálnunk a kiengesztelődés útjára, hogy helyesen halljuk, értsük egymást.