2007.01.17. 15:19
Pénztortúra
Pár napja véletlen elejtettem az udvaron egy ezerforintos bankjegyet. Mire észrevettem, a kutya egy kis, körülbelül egyszer másfél centis darabot „eltüntetett” belőle. Mit tehetek ilyenkor? Talán kicserélik, hisz csak egy kis darab hiányzik... Felkerestem pár városbeli bankot, de mindenütt azt mondták, ezzel nem foglalkoznak, menjek a postára. Mentem is. A postán azt mondták, hogy ők nem bank, nem foglalkoznak ilyennel. Erre hazamentem, kinyomtattam az MNB oldalán található, jelenlegi hazai törvényt. Az irat szerint bármelyik bank vagy posta pénztára kicseréli nekem, mivel több mint fele megvan. Visszamentem a bankba. Megmutattam a papírt, de rövid vita után kijelentették, hogy a bankoknak saját törvényük van, menjek csak szépen a postára, mert ott kötelességük kicserélni... Szóval irány ismét a posta. Itt már kicsit hosszasabb vitába keveredtünk, felvonult mindenki, aki a helyi posta főpénztárában dolgozik. Körbeadogatták a papírt az MNB-logóval, de végig senki nem olvasta. Mondták, hogy vigyem el Győrbe. A városból az útiköltségem körülbelül 1200 forint lenne oda-vissza. Nehezen, de megértették. Egy roppant leleményes munkatársuk azt mondta, felküldi az MNB-nek, hogy hamisgyanús. (Én szóltam: írja rá, hogy sérült.) Jegyzőkönyvet vett fel. Vicceskedett, hogy hát ez el fog tartani egy darabig, de ha nekem ez kell, várjak. A jegyzőkönyvben az áll, hogy a pénz valószínűleg hamis, be kell vizsgálni. Gondolom, ez nem kis „felesleges” költség. Azt mondták, 4–5 hónap múlva menjek vissza, talán addigra meg tudják állapítani az én kis szakadt ezresemről, hogy nem hamis, csak hiányzik belőle egy darabka. Tehát pénzhamisítással vádolnak, lekezelően viselkednek velem körülbelül 50 forint miatt, mert ekkora darab hiányzik az ezresből, tehát nem ér ezer forintot. Így aztán hosszas tortúra után egy jegyzőkönyvvel a kezemben, megsértett önérzettel térhettem haza, 50 forint miatt.
Név és cím a szerkesztőségben
