Színes és fehér bál Rábaközből elszármazottaknak

A tíz kerek szám. Mértéke a súlynak. Tíz év is kerek. Mértéke az elszaladt időnek. A tízest a bálon évforduló gyanánt sokan emlegették. Színt vittek bele a szili néptáncosok, a szanyi muzsikusok Rugli Béla vezetésével. Szín volt az össztánc is, majdnem kivilágos-kivirradtig. Azért majdnem, mert zömmel nagymamakorú hölgyek és nagypapakorú urak nosztalgiáztak a Rábáról, odahagyott szülőfalujukról, hajdani ifjúságukról, gyerekkoruk virágos rétjéről. De jó és kellemes volt a még megmaradottaknak! Kis színeseket szőttek, miközben az ablakon túl, kint hullott a hó. Fehér volt, mint a bántatlan lélek, feledhetetlen, mint a fagytól óvott parti liliom. Ha megírná az újság, teljesebb lenne tízszer tíz pár öröme. Ezt mondogatták. Volt egy bál, már tizedik alkalommal. Színes és fehér.